– Érdekes egybeesés: akkor választották meg Fésüs Erzsébetet a legjobb magyar női röplabdázónak – ez 1991-ben volt, és egri színekben játszott –, amikor megkezdődött a legendás kaposvári férfi aranykorszak.
– Mind a mai napig roppant büszke vagyok rá, hogy akkor rám esett a választás – mondta az egykori 72-szeres válogatott Fésüs Erzsébet, aki tavaly nyáron került Békéscsabáról a Kaposvári Röplabda Akadémia Utánpótlás Műhely edzői karába.
– A Viharsarokban többször is felállhatott a dobogóra korosztályos csapataival.
– A legkisebbekkel, a szuperminikkel, azaz a 11 évesekkel kezdtem el foglalkozni. Tulajdonképpen ezzel a csapattal jártam végig azt a bizonyos szamárlétrát – többek között tagja volt Pallag Ágnes is –, s minden korosztályban érmesek lettünk. Nagyon büszke vagyok rájuk, hiszen együtt sok mindent elértünk. A miniknek (13 évesek) jutott arany, ezüst és bronz is, a gyermekek (15 évesek) bajnokok voltak, a serdülők (17 évesek) pedig bronzérmesek.
– A somogyi megyeszékhelyen a 17 és a 15 éves leánykorosztályt kapta meg. Mennyire lehettek volna jók, ha nem fújják le idő előtt a bajnokságot?
– A 17 évesekkel nem igazán volt esélyünk; távolinak tűnt az országos hatos döntő. A 15 évesekkel már belátható közelségbe került a finálé, de az az igazság, hogy a szerencse is kellett volna ahhoz, hogy döntősök legyünk.
– A 2020/2021-es évadban Fésüs Erzsébet irányítja a RÖAK mini (U13) leány csapatát is.
– A 13 éveseknél az a legfontosabb, hogy jó alapokat rakjunk le. A következő szezonban aztán már lehet tőlük eredményt várni. A gyermekeknek és a serdülőknek pedig tovább kell fejlődniük; nagyos jó lenne a szezon végén a hatos döntőben szerepelni. Már csak azért is, mert a lassan 10 éves születésnapját ünneplő RÖAK történetében még nem volt erre példa.
– És lesz?
– Ezért hívtak a somogyi megyeszékhelyre, s ezért is mondtam igent. Az alapanyag adott; majd 250 leány röplabdázik Kaposváron, ennek előbb vagy utóbb minőségileg is meg kell mutatkoznia.
– Annak idején együtt játszott a másik legendás válogatott Fésüssel, Irénnel.
– Egy közös szezonunk volt Egerben, de az felejthetetlen: 1991-ben lettünk először bajnokok.
– Most a leányával, a szintén sokszoros válogatott Tálas Zsuzsannával van Kaposváron.
– Annak idején, amikor Szasa Nedeljkovics irányította a békéscsabai női aranycsapatot, két évig (én is) voltam az edzője.
– Az 1. MCM-Diamant Kaposvári NRC új játékosai közül többen is egyértelműen az új szerb mester miatt választották a somogyi megyeszékhelyet. Önt mennyire befolyásolta?
– Azt tapasztaltam Békéscsabán, hogy kőkemény munkát vár el Szasa Nedeljkovics a játékosaitól, aminek meg kell hogy legyen az eredménye. Szurkolok a kaposvári csapatnak, hogy valósítsák meg az álmaikat, s azon dolgozunk együtt, hogy a RÖAK leány utánpótláscsapatai is jól és eredményesen szerepeljenek.
– Az elmúlt években robbanásszerű fejlődésen ment keresztül a női röplabda.
– Többször is elmondtam már: a TAO-körbe (be)kerülés, valamint az Európa-bajnokság társrendezése nagyon nagy siker, amit jól kell kihasználni és meglovagolni.
Három évet húzott le Itáliában, majd fél szezon következett Spanyolországban
A sarkadi általános iskolában tanult, itt fertőződött meg a röplabdával. Utána került Békéscsabára, s 17 évesen a Szolnok játékosa lett. Ezután Egerben játszott (kisebb megszakításokkal) nyolc éven át, ahol három bajnoki és két Magyar Kupa-aranyérmet szerzett. Majd Olaszország felé vette az irányt, ahol előbb 1997-ben a II. osztályú Bari, aztán az I. osztályú Reggio Calabria tagja lett: az 1998/1999-es és az 1999/2000-es bajnoki szezont is ezüstéremmel zárták. Ne felejtsük, hogy a világ legerősebb bajnokságáról van szó, ahol egymást érték az olimpiai és világbajnokok.
Az ezredfordulóra hazatért, s előbb egy évig a BSE (2000/2001 – bajnoki bronzérem), aztán három esztendeig a Jászberény (2001/2002 – bajnoki bronzérem; 2002/2003 – kupaezüst), majd két szezonon át a Nyíregyháza csapatát erősítette (2004/2005 – bajnoki és kupaezüst; 2005/2006 – bajnoki bronzérem és kupaezüst). 2006 nyarán került az akkor NB II-es Békéscsabára, amellyel egy év múlva feljutottak az élvonalba. Télen kiszerződött Spanyolországba, Granadába egy helyi I. osztályú egyetemi csapathoz. Fél szezon elteltével újra hazajött, s több mint egy évtizeden át előbb játékosként, majd edzőként szolgálta a Békéscsabai RSE-t.
Összesen 72 alkalommal volt válogatott, 1991-ben az év női röplabdázójának választották.
