– Szép emlékekkel távoz(ha)ott a kaposvári csapattól, amelynek még 1993-ban, vagyis 16 és fél évesen lett a tagja.
– Ez tényleg így van. Bajnokcsapattól és Magyar Kupa-győztes együttestől köszön(het)tem el – emlékezett vissza a kaposvári kezdetekre az egykori 92-szeres válogatott Mészáros Dömötör, aki októberben ünnepli majd a 45. születésnapját, és sokak emlékében csak kaposvári kalapácsként marad meg.
– 1999-ben igazolt ki Olaszországba, Padovába, ahol mindjárt az első meccsén súlyos térdsérülést szenvedett.
– Majdnem fél évet kénytelen voltam kihagyni; kétezer márciusában léphettem ismét pályára. Az a súlyos sérülés nagyon meghatározó volt az életemben, teljesen máshogy szemléltem a világot.
– Egykori kaposvári játékostársa, Koch Róbert lett tavaly a magyar férfiröplabda-válogatott szövetségi kapitánya.
– S az egykori régi legendák és harcostársak, mint például Mózer Zoltán és Dávid Zoltán segítenek neki. Nagy szükség van azokra, akik hosszú éveket töltöttek el külföldön, megannyi tapasztalattal vértezték fel magukat. Azt hallottam, hogy rám is számítanak, akad majd valamilyen feladatom. Úgy gondolom, 20 év elteltével újra kijuthatunk majd az Európa-bajnokságra, de ehhez idő és türelem kell. Hosszabb időre kell össze hívni a válogatottat, hogy tudjanak megfelelően gyakorolni, készülni. S amit még nagyon fontosnak tartok: a kint játszó magyarokra – Pádár Krisztiánra és Baróti Árpádra gondolok – mindenképpen számoljunk. Nyáron lesz az Euroliga: ott majd mély vízbe lehet dobni a fiatalokat.
– Ha nem is a somogyi megyeszékhelyre, de másfél évtized után visszatért Magyarországra, ahol előbb Kecskeméten, majd Sümegen, aztán Kazincbarcikán szerepelt, most pedig Dunaújvárosban játszik. Milyen érzés volt újra Kaposváron pályára lépni?
– Határozottan jó. Mégis csak innen indultam, a somogyi megyeszékhelyen tettem meg az első lépéseket.
– Októberben ünnepli a 45. születésnapját. Hogyan tovább?
– Kaptam ajánlato(ka)t, de még nem döntöttem el, hogy végleg pontot tegyek a pályafutásom végére, vagy inkább edzősködjek. Sokáig a világ legerősebb bajnokságában játszottam és a legjobb mesterektől leshettem el a fortélyokat, azaz bőven lenne mit átadnom és megosztanom a következő generációnak. Igazából egyébként az a nagy vágyam, hogy arannyal búcsúzzak az aktív játéktól.
– Szerdán este szólították pályára Kecskeméten egykori kaposvári csapatát a Magyar Kupa elődöntőjének a visszavágóján.
– Ha odafigyelnek és kellően koncentrálnak, akkor tovább kell jutniuk. Erősebbek és jobbak, mint a Kecskemét; őket érzem esélyesebbnek.
– És a kupadöntőben?
– Ez egy olyan meccs lesz, ahol az adott pillanatnyi forma dönt majd. Megvédheti Magyar Kupa-elsőségét a Bp. LV Sport Pénzügyőr SE, de fél évtized után a Fino-Kaposvár is újra a csúcsra juthat. Én mindkét csapatnak ötven-ötven százalékot adok.
A világjáró röpis
Csapatai. Magyarországon Kaposvár (1993–1999); Kecskeméti RC (2015/második félév); Sümeg (2016/második félév és 2017/első félév); Vegyész RC Kazincbarcika (2017/2018); Dunaferr SE (2019–2021). Olaszországban Mindig Padova (1999–2001, majd 2003–2005); Trentino (2001–2003); Montichiari (2005–2007); Modena (2009/második félév); Carige Genova (2011/2012). Gögögországban PAOK (2006/első félév). Törökországban Arkas Spor Kulübü (2009–2011). Oroszországban Vk Fakel Novy Urengoy (2007/2008); Vk Gazprom Yugra Szurgut (2008/2009). Libanonban Al-Anwar Arkas SK (2012/2013, majd 2014–2016). Katarban Al-Khor (2013/2014). Bajnoki érmek. Kaposvár – három aranyérem (1993/1994, 1996/1997 és 1998/19999), egy ezüstérem (1997/1998), egy bronzérem (1995/1996). Kazincbarcika – egy aranyérem (2017/2018). Törökország – egy ezüstérem (2010/2011). Kupaérmek. Kaposvár – négy aranyérem (1994, 1997, 1998 és 1999), egy bronzérem (1996). Kazincbarcika – egy arany (2018). Törökország – egy arany (2011).
Fotó: M. P.
