JEGYZET

2018.02.03. 06:30

Kuksival a díszpáholyban

Buzgó József

Imádtam edzőtáborozni, élni, lakni a katalánok fővárosában, a lazaságban, az életörömben, a vidámságban, az örökké mosolygós Barcelonában, a Costa Brava szikrázó napfényében. 1976-ban az örök barátommal, az olimpikon úszóval, majd válogatott öttusázóval, Lázár Péterrel és a „papírjaguárral”, egy 601-es Trabant fedélzetén már jártam ott, de akkor még nem is sejtettem, hogy három évvel később mint a magyar öttusa-válogatott büszke újonca ismét eljutok a földkerekség egyik legszebb helyére. Bár Budapest szebb, a lényeg az, hogy február volt, lágy, simogató, bódító tavasz, hét ágra sütött a nap, miközben itthon hamuszürke, reménytelenül mogorva és komor volt a világ, ott már kora reggel 15 fok…

Csapatunk – Horváth „Vöri”, Sasics „Szvetyi”, Maracskó Tibike, Kancsal „Támi”, Szombathelyi „Macsek”, Császári „Csaszi” – keményen, eszelősen edzett, „leszaladt a térképről”, de amint némi szabadidőhöz jutottunk, azonnal indultunk focizni, teniszezni. A helyi TF-en, a kiváló katalán tornászról, Joaquim Blume-­ról elnevezett, minden igényt kielégítő „kollégiumban” laktunk, ahol tombolt az élet, és ahol mi, a vasfüggöny mögül érkezettek, igazi kuriózumnak számítottunk.

Kóstolgattak is bennünket a helyi vitézek, leendő testnevelők, de bármiben is mértük össze tudásunkat, bucira vertük őket.

Az első teljesen szabad hétvégénken, mi sem természetesebb, igyekeztünk eljutni a közeli Camp Nouba, az FC Barcelona csoda­stadionjába. Igen ám, de oda, százezer drukker közé bejutni több mint nehéz. Szinte lehetetlen. Szövetségi kapitányunk, Török Feri, aki Kubala László jó haverja volt, csak sokat sejte­tően somolygott, amikor jeleztük vágyunkat. Jegyünk nem volt, ennek ellenére, lesz, ami lesz alapon, elindultunk szerencsét próbálni.

A magyaros leleményességünk nagyon sokszor kisegített minket, még kilátástalannak tűnő helyzetekben is… A Barca a baszkföldi Real Sociedaddal játszott. Nem egy „El Clásico”, de nekünk megtette volna. Ha bejutunk… Rövidesen rájöttünk, miért is somolygott korábban sokat sejtetően dr. Török, akinek szerencséje örök. A stadionnál Barcelona legnagyobb királya, a félisten, Kubala „Kuksi” várt ránk. Attól kezdve a tenyerükön hordoztak minket. Díszpáholy, s a hozzá járó finomságok. Sok helyütt jártam a világban, de olyan parádés fogadtatásban azóta sem volt részem. Kubala előtt leborult mindenki.

A Barca viszont 4–1-re elbukta a meccset. Bezzeg ha „Kuksi” játszott volna…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!