Ultrafutás

2018.10.08. 15:40

Lubics Szilvia elsírta magát a célban

Lubics Szilvia a negyedik helyen végzett a 4 Deserts Atacama-crossing versenyen. Különleges csatát vívott, és még egy futóbottal is kapott egy ütést.

Az ultrafutónő sikerrel teljesítette a 4 Deserts-sorozat chilei sivatagi versenyét, az Atacama-crossingot. A háromszoros Spartathlon-győztes hosszútávfutó férje, Lubics György közzétette az utolsó másfél nap történéseinek összefoglalóját, amelyet Lubics Szilvia küldött el e-mailben San Pedro de Atacamából. Az összefoglaló a nem mindennapi eredményről az elsők között hírt adó csupasport.hu portálon is megjelent.

„A csütörtöki 79 kilométeres nap után a péntek a pihenésé volt. Reggel ért be az utolsó futó, mindenki megtapsolta. Furcsa, hogy nem kellett futni – lehet, hogy jobb lett volna, ha megyünk tovább egyből. Így csak nyűglődtünk. Borzalmasan meleg volt, nem lehetett igazán pihenni, mert ömlött rólam a víz, pedig nem csináltam semmit – ragadt mindenem. A lábfejem gyulladt, kicsit fájt, és mindenem bökött a homoktól. Egész nap üveges jéghideg kóláról, finom kajákról és tusolásról ábrándoztunk.

A legtöbb embernek a lábával volt gondja, a sátrunkból Kimmie-nek és Sandrának is rondán elfertőződött. Páran emiatt kényszerültek feladni a versenyt.

Az enyém egy-két vízhólyagot leszámítva istenes, de ez semmiség. A szemem gyulladt kicsit a széltől, homoktól. Amúgy minden happy. Kaptam egy zacsi földimogyorót Simmie-től, ami nagyon jólesett. Este zenélt a táborban egy helyi zenekar, hangulatos volt.

Aztán jött az est meglepetése, amire senki sem számított: minden futó kapott a szervezőktől egy igazi zsemlét és egy almát.

Viccesen hangzik biztos, pedig én régen örültem ennyire valaminek.

El tudjátok képzelni, milyen mennyei íze van egy friss péksüteménynek egyheti „űrkajálás” után? Na, és az alma! Annak az íze egyszerűen leírhatatlan volt! Ilyen finom vacsora után tértem nyugovóra – utoljára a sivatagi táborban. Nem tagadom, vegyes érzéseim voltak. Egyfelől nagyon fárasztó volt már a „kempingezés”, másfelől viszont olyan élményekkel gazdagodtam, mint még soha, és sajnáltam, hogy vége szakad ennek a kalandnak” – idézi a portál Lubics elképesztő élményeit.

„A sivatagi futás utolsó szakaszának rajtja helyi idő szerint pénteken 9 órakor volt, s motivációként azt mondták a szervezők, hogy a versenyzők a célban pizzát kapnak!. Tizenhárom kilométer volt már csak hátra a 250-ből – amolyan jutalomjáték.

Én magam úgy döntöttem, hogy amennyire lehet, megfutom rendesen ezt a szakaszt, mert még éreztem magamban elég erőt hozzá. Ráadásul volt egy pluszmotivációm is: történt ugyanis, hogy a versenyben egy perccel előttem álló ausztrál lány a harmadik napon levágott pár kilométer dűnés szakaszt a cél előtt.

Egy dél-afrikai sráccal futottam éppen, amikor láttuk, hogy nem a pályán fut, hanem lerövidíti azt a célterület felé (pedig egyértelműen látszottak a jelzések), próbáltunk neki kiabálni, de nem törődött velünk. Nagyon bántott a dolog, mert érthetetlen volt számomra, hogy miért akar valaki így előnyhöz jutni. Kíváncsi voltam, jelzi-e a szervezőknek, hogy „véletlenül” pályát tévesztett, akik ez esetben időbüntetés terhe mellett továbbengedték volna menni. De nem tette meg.

Lubics Szilvia
Fotó: CsupaSport

Szóval nagyon bosszantott ez a dolog, úgy voltam vele, hogy csak azért is megmutatom neki, hogy nem teheti meg ezt egy magyar csajjal. A helyezés nem is érdekelt, csak az, hogy ne így végezzen előttem. A pálya gyakorlatilag sík volt, viszonylag jól futható talajjal. Igyekeztem a rajt előtt megszabadulni minden fölösleges cuccomtól, hogy könnyebb legyen a zsákom, és csak egy liter vizet vittem magammal. Az elején szokás szerint lassabban kezdtem, hogy megszokjam a terhelést, aztán vettem fel egy gyorsabb tempót. Féltávhoz érve értem utol a lányt, de sokáig csak direkt a nyomában haladtam, miközben ő egyre többször pillantott hátra.

Láttam a mozgásán, hogy szét van esve, én meg úgy éreztem, szárnyalok.

Aztán egyszer csak fogtam magam, és elléptem mellette. Nem ment simán, mert „véletlenül” eltalált a botjával (hogy mik vannak!), de nem érdekelt. Magasabb fokozatba kapcsoltam, és otthagytam. Kb. 10 percet vertem rá.

A célba érkezés felejthetetlen volt. Szóltak a dobok, lengtek a zászlók, és egyszer csak feltűnt San Pedro évszázados kis temploma, a célterület. Nyeldestem a könnyeimet. Beértem a célba. Megcsináltam! Aztán feltört bennem az elmúlt hónapok, hetek, napok minden kétsége, fájdalma, feszültsége, öröme. Elsírtam magam. Egy darabig eltartott, mire összeszedtem magam, és összeölelkeztem a többiekkel. Annyira meg voltam hatódva, hogy még a várva várt pizzát sem kívántam. Megvártam, míg mindenki célba ér, aztán elsétáltam a szállodába. Most itt vagyok a hotelben, túl az első tusoláson (na persze meleg víz, az nem volt!) és egy isteni salátán, finom pirítóssal, jéghideg kólával. Boldog vagyok. Eredményhirdetés, indulok haza, már alig várom, hogy újra átölelhessem a családom. Köszönök mindent!” – írta az emberfeletti teljesítmény után a magyar sportoló.

Lubics Szilvia végül 41:49 órás összesített idővel a negyedik helyen végzett, a korosztályában pedig győztes lett. A versenyt a férfiaknál a hongkongi Vong Ho Csung, a nőknél a dél-afrikai Lara Raynolds nyerte.

Borítókép: Lubics Szilvia. Forrás: Wikipedia

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!