Öngól?!

Mert öt évet is értékelt a siófoki képviselőtestület. Tanulságos öt évet! Nagy dolgot nem lehet látni a beszámolóból, mert az nincs, a nincs pedig általában nem látszik! Inkább „hinni” kéne, hinni nagyon, hogy mennyi minden lehetett volna(?) a Nyár egykori fővárosában! Siófokon persze ennek a fajta „hitnek” is van tábora, többnyire azok tartoznak ide, akik csak a polgármester fészbukoldaláig jutottak!

Szóval – sajnos – Siófokon – legalábbis Siófokhoz mérten – nem történt semmi! Vagyis ami történt: jelentősen nőtt a többi parti településhez képest a komolyabb fejlesztésekben való lemaradás! És azért még valami jó is! Igazán ütős, jó hír! Az előző nemzetközi kupa szezonban EHF-kupagyőztes lett a Siófoki Kézilabda és Tenisz Club.

Messze földre és sikerre vitték Siófok jó hírét! Jártak Oroszországban, Németországban, Dániában, Svédországban és Norvégiában. Zengett a hajrá Siófok! Teljesen megérdemelten! Kaptak is a várostól néhány millió forintot a megnövekedett költségek részbeni finanszírozásához. Megérdemelték! Kell ettől jobb városmarketing?

Aztán az idén is kértek egy kis támogatást, de csak akkor, ha jól szerepelnek! Volt mire föl kérni, hiszen tavaly példát adtak, megmutatták! Bajnokok lettek egy kőkemény, mérhető sportágban! Szóval ezt a kézis kérelmet is tárgyalták a képviselők az utolsó, cikluszáró ülésen. Egy ilyen teljesítmény után bárki, bárhol az országban és a világban boldogan mondott volna igent a kérésre.

De ez itt Siófok kérem! Itt eddig is „labdadobálgatásról” cikkezgettek, osztogattak, minősítgettek egyébként világklasszisokat azok a testnevelésből is felmentettek, akik az egyik kaputól nem lennének képesek elfutni a másikig labda nélkül, labdával meg még úgyse… Szóval ez itt az „alaphangadók” hada. A mindenhez (is) értőké… A polgármester – félve a hangadóktól? – mert mi van, ha ő megszavazza, s őt meg nem? – álságos, kétarcú javaslatba hajtotta magát.

Lengyel Róbert a közösségi oldalán azt írta: „Sportember vagyok. Tisztelem és elismerem a teljesítményt. Ezzel együtt azt mondom, hogy a profi sportot alapból szponzoroknak kell fenntartani. Azt is mondom, ha egy város profi csapata országos és/vagy nemzetközi szintű eredményt ér el, amivel városának is hírnevet szerez, igen, lehet támogatni… (de,) a végső döntést hagyjuk már meg az új városvezetésnek. Leszavaztak”…,

Végül is leszavazták Lengyel Róbertet! A képviselők többsége úgy döntött, hogy a selejtező körben történő részvételért 6 millió forint kap a csapat. A csoportköri mérkőzéseken való részvételre (mert ez több meccs) 20 milliót, a negyeddöntőben való részvételért 7 milliót, az elődöntőben való részvételért szintén 7 milliót, a kupadöntőben való részvételért 5 milliót, a kupa megnyerése esetén pedig újabb 5 millió forintot kap az együttes. Egy ilyen sikeres menetelés esetében a megnövekedett szállás- és útiköltség-többletre kell a pénz. Szóval a döntés szerint, ha van eredmény, van pénz, ha nincs eredmény, nincs pénz! Kell ettől tisztességesebb ajánlat?

Lehetett volna ezt a sportszerű elvet az önkormányzat és kiváltképpen a polgármester esetében is alkalmazni! Ha van eredmény, van pénz…

Együtt felemelkedünk! – olvasom a kézilabdások szlogenjét! Együtt, fel! Igen! Már ha mindenki azt akarja, hogy Siófok ismert és valóban sikeres legyen! Ebbe az elvbe ugyanis nem „fér bele” a minél rosszabb, annál jobb, mert az csak egyéni politikai célokat szolgál! Akkor pedig nincs közösségi eredmény! És Siófok sincs!