28°
31°
18°
2019. 04. 12. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Régen játszott olyan jól a magyar vízilabda-válogatott, mint a zágrábi Európa-kupán. Nézve a Märcz-csapatot, az volt az első benyomásom, hogy a most kipróbált, bevezetés előtt álló új szabályok kedveznek nekünk és a sportág fejlődésének egyaránt. Úgy érzem, az évekig domináló, olykor brutális erőpóló helyett a finomabb, váratlanabb megoldásokat, a gólratörő játékot „díjazza” az új regula. Mert mi, korábban sokszor meglehetősen nyámnyilának tűntünk a szerbek, montenegróiak vagy horvátok szorításában…

Reményeim szerint az újszerű bíráskodás meg is rendíti a délszláv vizes hegemóniát. Persze, némi veszély és bizonytalanság, mint minden új dologban, a tervezett szabályváltozásokban is akad. Hiszen a kellő sportdiplomáciai háttérrel rendelkező olaszok, spanyolok és görögök, kellő színészi képességekkel is megáldottak. Jászai Mari-díjas alakításaikat pedig eddig is gyakran megették a parton intézkedő ítészek. Ezt a fajta hozzáállást, a mieink már évek óta csak leleményességgel, magyar pólós ravaszsággal és virtussal tudták – ha tudták – ellensúlyozni. Ám

a színészkedés és „vasgyúrás” egyaránt és mindig a látvány rovására ment.

Jó meccseket legfeljebb az „őszintén” pólózó amerikaiakkal, ausztrálokkal, esetleg a németekkel lehetett játszani.

Mindenesetre az Európa-kupán kipróbált változások egyik fontos hozadéka, hogy a centerek épségben megússzák a támadásokat, a kapu előtti akciókat, élve jöhetnek ki a medencéből. Nem tépik le a sapkájukat, fejüket, gatyájukat, mivel jóval kesztyűsebb kézzel kell a bekkeknek velük is bánniuk. Ellenkező esetben, állandóan a fejük felett lebeg a kiállítás, majd kipontozódás réme…

Apropó, könnyebb, gyorsabb kipontozódás. A legtöbb kérdőjelet éppen ez veti fel, hiszen a nemzetközi szövetség urai azt is fontolgatják, hogy a legközelebbi világversenyre válogatottakként már csak tizenegy „gladiátort” lehet nevezni. Ez a létszám mégsem újdonság a sportág képviselői, ismerői számára, hiszen 1932 és 1980 között kilenc mezőnyjátékos és két kapus alkotta a csapatok játékoskeretét. Viszont az is igaz, hogy a vízilabda stílusa, a pólósok felkészültsége, a szabályok szinte folyamatos korszerűsítése(?) miatt is jelentősen változott. És most, hogy egy szigorú nézésért, egy erősebb „simogatásért” is kipenderíthetik az embert a vízből, könnyen előfordulhat, hogy a meccs végére az egyik vagy másik csapat tagjai elfogynak, vagy ne adj’ isten, mindkettőé…

Címkék

Hozzászólások