2018. 11. 24. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Dr. Faragó Tamás, minden idők egyik legjobb vízipólósa (Tonó sokat hangoztatta, hogy jó vízilabdás-szakmunkás sok úszkál a medencékben, de vízipólósnak csakis azokat nevezzük, akiket az Isten különleges képességekkel áldott meg, s akik ezt rendre bizonyítják is) szerint: mindig a csapat „csinálja” az edzőt, és nem fordítva. Jelesül: lehetsz te tökéletesen felkészült, minden hájjal megkent tréner, kisujjadban lehet a szakma, de hogyha nincsenek megfelelő játékosaid, vezéregyéniségeid, nem tudsz kiemelkedő eredményeket produkálni. Toldozhatod, foltozhatod a rád bízott csapatot, sulykolhatod naphosszat a taktikai, a technikai elemeket az edzéseken, igazán kiemelkedő eredményeket nem, vagy csak véletlenszerű esetben tudsz produkálni. Ugyanakkor előfordulhat, hogy csupán közepes felkészültséggel, tehetséggel bíró edző, szövetségi kapitány vagy, de van néhány zseni a csapatodban, akár még komoly trófeákat is nyerhetsz…

Ezeréves barátság fűz az általam minden tekintetben zseninek tartott Tonóhoz, így aztán eszem ágában sincs vitába szállni vele, ez esetben mégis megteszem, de csak kicsit…

Friss, közeli az élmény,

hogy a magyar labdarúgóválogatott a legutóbbi két hazai Nemzetek Ligája-mérkőzésen, az észtek és a finnek ellen is egészen pofásan, szervezetten, taktikai­lag jól felkészítve, és ami talán a legfontosabb, végig magabiztosan, tudatosan futballozott!

(Már hallom is, amint a kákán is csomót keresők „cöcögnek”, hát persze, csak az ellenfeleket kell okosan megválasztani…). Lássuk be, erre nagyon régen nem volt példa. Elegendő csak a mindig mosolygós, elegáns belga öregúr, Georges Leekens négymeccses szövetségi kapitányi időszakát felidézni, amikor a mieink olyan összevissza futballoztak, hogy az még a megye háromban is ciki lett volna, nemhogy válogatott szinten…

És akkor jött – közkívánatra! – Marco Rossi, akinek irányításával nemzeti válogatottunk végre elkezdett messze nem ciki módon, korszerűen futballozni. Az olasz szakember – segítőivel közösen! – a látottak alapján nagyszerűen használta ki a rendelkezésére álló (egyébként kevés) időt, szó szerint lépésről lépésre haladva tanította be az általa elképzelt és a válogatottra „rímelő” taktikát.

A játékosok pedig megmutatták, tudnak ők nagyságrendekkel jobban is játszani annál, mint amit korábban mutattak. Marco Rossi kapitánynak tehát sikerült csapatot „csinálnia”!

Hozzászólások