2019. 07. 04. 06:30 | [email protected]

Messinek ezúttal sem sikerült, felnőttként továbbra sem képes trófeát nyerni az argentin válogatottal. Bár a döntő még hátravan, a 2019-es Copa América valószínűleg erről marad emlékezetes. Meg a borzalmas állapotú pályákról. Lám, milyen távlatok nyílhatnak meg a magyar labdarúgás előtt! Néhány év alatt mi mégiscsak levezényeltünk egy komplett stadionépítési programot, csupán hónapok kérdése, s áll az újjáépített Puskás-stadion is, nálunk már februárban is gond nélkül lehet rúgni a labdát, miközben a brazilok arra sem képesek, hogy legalább a Copára elfogadható állapotba hozzák a pályákat.

A megszállott magyar drukker ezekben a hetekben, ha mindenáron éjszaka akar meccset nézni, az Arany Kupát is követheti. Hogy az mi? Az észak-amerikai konföderáció, az úgynevezett CONCACAF-zóna „Eb-je”. Amely arról nevezetes, hogy az Egyesült Államok az örökös házigazda, legfeljebb egy-egy meccset lepasszol más országoknak, mint idén Costa Ricának és Jamaicának. A fene sem érti, hogy Mexikónak – amely labdarúgó-világbajnokságot pedig kétszer is rendezett már – miért olyan büdös az Arany Kupa, de

az amerikai helyszínnek van egy tagadhatatlan előnye: a kubai futballisták így tudnak a legkönnyebben lepattanni az Egyesült Államokba.

Négy évvel ezelőtt négyen is kereket oldottak, fejlődés, hogy idén egyedül bizonyos Yasmany López lépett le. Kubai futballistának más célja nem lehet, a csapatuk az idei tornát szokás szerint három vereséggel zárta, még gólt sem tudott rúgni, ellenben kapott tizenhetet, még Martinique is kitömte 3–0-ra.

A nicaraguai focisták is nehezen viselik a kötöttségeket, a Costa Ricától elszenvedett 4–0-s vereség után mintegy búfelejtésként örömlányokat béreltek. A súlyos kihágást a nicaraguai szövetség azzal torolta meg, hogy hazazavarta a renitenseket. Az Afrika Kupa jószerivel még el sem kezdődött, de három játékost – egy-egy burundit, malit és egyiptomit – onnan is haza kellett küldeni fegyelmezetlenség miatt.

Nem sok ez így, együtt? – kérdezheti joggal az olvasó. Dehogynem. Három – sőt a női vb-vel és az U21-es Eb-vel együtt öt! – világverseny egy időben. Képtelenség befogadni. Egy-egy gól, sztori, csínytevés – ennyi marad meg. A hajdanán nagyobb rangú tornák is marginalizálódnak, mert a világ futballjának Európa erősebb centruma, mint valaha. Ehhez igazodik mindenki, ezért játszanak egy időben szerte a világon, azt is vállalva, hogy alig-alig érik el a szurkolók ingerküszöbét. Marad nekik a „kispályás” foci…

Hozzászólások