2019. 08. 23. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Bizonyára jóval korábban is bőven akadtak balhék a sokáig fehér sportként emlegetett teniszben, hiszen itt sem mindig csak gentlemannek léptek pályára, és mint tapasztalhatjuk az egyre szaporodó teniszközvetítésekből, ma sem. És most nem egy városi bajnokság vagy házi verseny során elszabadult indulatokra gondol az ember, hanem a legrangosabb tornák disszonáns történéseire.

Eleinte Jimmy Connors-t tartották a sportág balhés fiújának. De ő valójában csak bohém „hőbörgőnek” számított, egy abszolút szerethető zseninek. A pályán lezajló botrányok terén, a teniszmeccsek közbeni teátrális kitörései miatt John McEnroe jóval gyorsabban vált híressé, hírhedté, mint honfitársa. Teszem hozzá, a göndör fürtös Johnnak sem vitatta senki sem a képességeit…

Ez az isten áldotta tehetség – véleményem szerint – leginkább a vereséget nem tudta elviselni.

Ennek okait pedig sohasem magában, hanem a külső körülményekben kereste, vagy a bírót okolta a kudarcáért. Mi tagadás, túlzott vehemenciájának gyakran meg is fizette az árát. Az is lehet, hogy pályafutása során nem csupán a világranglistát vezette, de a kirótt büntetési tételek lajstromát is.

Erről a két kiválóságról azért érdemes említést tenni, mert ők abszolút megdöntötték azt a tételt, miszerint sportáguk legnagyobbjai mind-mind úriemberek és szerények. Pedig lehetett volna kitől tanulniuk. Elég, ha csak a hűvös svédnek, a korszak talán legnagyobbjának, Björn Borgnak a viselkedését „használják” mintaként. De McEnroe mondjuk Lendlről vagy Edbergről is példát vehetett volna, ha akar…

A tenisz-úriemberek sora persze folytatható, Samprastól, Nadalon, Federeren át Djokovicsig. Esetükben világnagyságokról beszélünk, akik elsősorban a nagyjából huszonnégy yardszor kilenc yardos, „mezőben” villogtak, és nem a bírói pulpitus előtt.

Nadalról, Federerről vagy Djokovicsról mégis talán kevesebb szó esik mostanában, mint az ausztrálok üdvöskéjéről(?), az egyre inkább dührohamairól elhíresülő Nick Kyrgios-ról. Ő a Cincinnati tornán ismét kitett magáért. Először a játékvezetővel akadtak gondjai, aki időhúzás címén meg is büntette. Később azonban „csendesen” bevonult az öltözőbe, ahol dühében, még a folyosón összetört két ütőt. Ám ettől sem higgadt le teljesen. Tovább pocskondiázta a bírót, ennek újabb büntetés lett a jutalma. Végül, amikor kikapott, még a játékvezető felé is köpött. A bíró és a közönség viszont köpni, nyelni nem tudott…

Hozzászólások