Hallgassa élőben!
2021. 01. 27. 06:30 | [email protected]

Január végéhez közeledve az ember időnként már hajlamos hinni abban, hogy belátható időn belül valóban tavasz lesz. A jól érzékelhetően hosszabbodó nappalok és a február szó feltűnése a naptár lapjain bizakodással tölthet el bennünket. Az meg amúgy is ránk fér mostanában.

Sok szó esik arról, hogy a versenysport megsínyli a járvánnyal járó korlátozásokat, ezen belül is hangsúlyos az olimpia, amivel kapcsolatban továbbra is csak latolgatni lehet, hogy megrendezik-e. Sem sportolót, sem sportbarátot nem hagy nyugodni ez.

Arról kevesebbet hallani, hogy a lelkes amatőröknek is gyötrelmes szembesülni a bizonytalansággal.

Vegyük példának a legtöbb elkötelezett hívet magáénak mondható futást! Legyen szó kezdőről vagy haladóról, a futók jelentős tömegét megérinti a versenyzési vágy. Fejlődésüket a versenyeken mérik le, céljaikat is azokhoz szabják. Van, aki csak belekóstol a versenyzésbe, és van, aki megrögzött versenyre járóként éli futóéletét. Van, aki tíz kilométernél soha nem futna többet, míg százezerszámra találunk olyan futókat az országban, akiknek egyszeri vagy állandó céljaik között ott szerepel, hogy félmaratont, maratont, majd annál is hosszabb távokat fussanak – versenyen. Jelen időszakban közös mindannyiukban, hogy bizonytalanul tekintenek a tavasz elébe. A szervezők és a futók egyként azt találgatják, lehetnek-e versenyek.

Sajátos világ az amatőr futóké. A megrögzöttek java része arról adhat számot, hogy először csak úgy kiment kocogni. Aztán valahogy rákapott. Beszippantotta a futás, egyre többet akart belőle. Előbb a házat futotta körül, aztán már a Balatont. A fene tudja, miért, de valahogy jó, azt mondják. Sokan állítják, hogy saját magukat is jobban megismerték, amióta futnak. Érdekes, hogy ez sem bír elrettentő erővel. Nagy csapás lenne az a futásra épülő iparágra, ami saját céljai érdekében igyekszik kiszolgálni a futók vágyait.

Sok futótól hallani, hogy csak akkor tud motivált maradni, ha valami konkrét célt tud kitűzni maga elé. Kizárólag akkor tudja magát rávenni arra, hogy heti háromszor-hétszer futócipőt húzzon, ha versenyre készül. Nem a versengés, a győzelem lehetősége izgatja, hanem egyszerűen csak így tud önmaga engesztelhetetlen hajcsárja lenni. A tavaszi versenyekkel kapcsolatos bizonytalanság aligha segít a felkészülésben, de futás közben is meg kell időnként alkudni önmagunkkal. Nincs mese, a tervezett verseny távját a verseny napján bárhol teljesíteni lehet – és az önmagában is győzelem.

Hozzászólások