Egyről a kettőre

A számegyenesen a nulla és az egy között ugyanakkora a távolság, mint az egy és a kettő között, de aközött, hogy valaki nullaszoros olimpiai­ bajnok vagy egyszeres, illetve egyszeres vagy kétszeres, hatalmas a különbség. Nagy tétet tennék rá, hogy még a sport iránt érdeklődők jelentős része sem tudná megmondani, Kozák Danutának és Hosszú Katinkának hány olimpiai aranya van (öt és három). A híradásokban, reklámokban ugyancsak sűrűn felbukkanó Szilágyi Áron is olimpiai­ bajnokként él a köztudatban, ám nem feltétlenül kétszeres olimpiai bajnokként. De menjünk vissza kicsit az időben, és tényleg csak kicsit, Kovács Katalinhoz és Janics Natasához. Az e sorokat olvasók vajon hány százaléka vágná rá, hogy mindketten háromszor álltak az olimpiai­ dobogó legfelső fokán?

Mondhatjuk, hogy az első arany a megdicsőülés, bekerülés a legnagyobbak közé, ami ezután jön, az már csak a ráadás.

Nem elhanyagolható, hogy aki egyetlen ötkarikás aranyat szerzett, annak 35 éves korától kezdve jár az olimpiai bajnokokat megillető járadék. De ha valakinek két, három vagy négy aranya van, az nem kétszer, háromszor és négyszer kapja meg az alapösszeget, „csak” 20, 40, 60 százalékkal kap többet – lám, itt sem érvényes a „számegyenes”.

Ha valakinek megvan az első olimpiai aranya, elgondolkozik, hogyan tovább. Mérlegelheti, hogy érdemes-e belevágnia egy újabb négyéves ciklusba, elvégezni azt az emberfeletti munkát, ami a csúcsra vezetett. Avagy inkább ennél még többet, úgy, hogy ez sem garantálja az újabb sikereket. Persze nem mindegy, hány éves korban jön az a bizonyos első arany.

A téli olimpiák első magyar aranyérmét szerző férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltónkból a 22 éves Liu Shaolin Sándor augusztus végén meglepő interjút adott a sportnapilapnak. Bevallotta, olimpiai, világ- és Európa-bajnokként nincs, ami motiválja, hogy korán reggel felkeljen és a jégpályán fagyoskodjon. S amíg korábban figyelt arra, hogy az edzéseken is ő legyen a legjobb, most az olaszországi edzőtáborban sokszor el sem tudta végezni a munkát.

A hétvégi országos bajnokságon azonban inkább már azt a versenyzőt láttuk, akit régen, és aki elmondta, hogy az az augusztusi helyzetkép a múlté. Liu Shaolin Sándor megígérte, hogy – a saját szavaival élve – keményen megtolja a következő négy évet is.

Szép az az egy arany is, de alig húszon túl ki ne szeretne egyről a kettőre jutni, és élvezni a fényt, a csillogást?!