Puhulunk

Ötezer nézőt írt a megyei napilap, de a korabeli fotók alapján jóval többen vacogtak a lelátót teljesen megtöltve. Sapkában, nagykabátban, sállal felszerelkezve, két vastag zoknival a lábon.

A hideg nem lehet akadály, amikor az ország legnépszerűbb csapata a vendég!

A január–február jellegzetessége, a hó sem hiányzott a meccsről, bár inkább hiányzott volna, mert akkor a rendezőknek nem okoz fejtörést a fehér lepel eltávolítása. Igaz, így sem jelentett túlzottan nagy gondot, mert a megoldás kézenfekvőnek tűnt. Ha nem lehet letúrni, maradjon ott. Sőt, lapuljon meg! Vagyis jöjjön a henger! Nem kizárt, hogy a nehézgép kezelőjének keresztneve megegyezett a korábban közkedvelt, Robog az úthenger című tévésorozat főszereplőjéével, ám a lényeget tekintve ez talán mindegy is. Fontosabb, hogy a játéktéren ott lapult a téli csapadék és a széleket sem szegélyezte méteres hófal. A vonalazásnak is egyszerű módját választotta a házigazda: a létesítmény odaadó munkatársai fűrészporral szórták végig a pályát szegélyező részt, így kiválóan látszott minden kötelezően előírt csík.

Amikor aztán a katlanban lévő stadionban már javában tartott a kupameccs és bepillantott a nap, a sárgás gyep is előbukkant a hó alól. Az idő előrehaladtával kezdett egyre komikusabbá válni a helyzet, mintha (figyelem, újabb tévés produkció!) a Maradj talpon! egyik epizódját forgatták volna. A jeges tócsában rendre megállt a labda, amikor lendült a láb, a bőrgolyó éppen annyit csúszott, hogy ne lehessen jól eltalálni, és

arra is akadt példa, hogy a szögletrúgást végző játékos fekvőtámaszból indulva kanyarintotta középre a játékszert

– nem is bírták ki nevetés nélkül a közelben melegítő cserék, ahogy a nézők is jót derültek.

Ám hogy fokozzuk a ma már elképzelhetetlennek tűnő eseménysort, a fehér pályán fehér szerelésben szerepelt a vendég és a labda is tejfölszínben szolgálta a magasabb érdekeket…

A műfüves pálya, a fűtött játéktér, a piros (narancssárga, zöld…) labda fel sem ötlött lehetőségként, „csupán” az lebegett az érintettek és a produkcióra kíváncsi ezrek szeme előtt, hogy legyen mérkőzés. Pontosabban: a halasztás fel sem vetődött. Szem nem maradt szárazon, láb nem maradt fagyottan, aki a „jégrevüt” látta, nem felejti.

Szolid tanulság: a hó, a hideg ilyentájt nem ellenség, csak a télen futballozni óhajtók időközben elszoktak az ilyenkor természetesnek számító közegtől.

Puhulunk.