SONLINE
Somogy vármegyei hírportál
Pascal Jansen nincs régóta Magyarországon, a Ferencváros június 13-án nevezte ki vezetőedzőnek. Azóta a bajnokságban hat meccsen ült a kispadon, a csapata eddig százszázalékos, azaz mind a hat meccsét megnyerte. Emellett csekélyebb hatékonysággal vitézkedik az Európa-ligában, hiszen ott két 2-1-es vereség áll a neve mellett két kört követően, előbb idegenben a belga Anderlechttől kapott ki, majd csütörtökön hazai pályán az angol Tottenham győzte le.
A nyilvánvaló azonban ilyen rövid idő alatt is szemet szúrt a holland szakembernek, aki többek között ezt is mondta a csütörtöki vereség után: „Óriási a különbség a hazai bajnokság és a nemzetközi porond között, előbbiben eddig eredményesen tettük a dolgunkat, utóbbiban pedig javultunk.” Próbálta szépen becsomagolni a véleményét, de világosan fogalmazott arról, hogy
van az a futball, amelyet itthon láthatunk hétvégenként és magunk között játsszuk, van egy másik, amely a nemzetközi porondon zajlik, és a kettőnek nem sok köze van egymáshoz.
Pestiesen fogalmazva az egy másik kávéház, tele egészen más kihívásokkal, és olyan szintet képvisel, amely magasabb annál, amelyet a magyar élvonal képvisel.
Ez pedig tény, amit bizonyít, hogy hosszú évek óta csak az itthoni mércével dúsgazdagnak számító Ferencváros képes így vagy úgy arra a porondra kilépni, a többiek jó esetben csak a határára jutnak el, de inkább odáig sem. Ez ugyan kínos, mert már a régiónk országai is több csapatuknak szurkolhatnak nemzetközi szinten legalább az őszi idényben, nekünk pedig csak a Fradi marad, ami persze nem a lassan örökös bajnoknak kikiáltható zöld-fehérek kritikája, sőt.
Korábban Marco Rossi is kimondta: az NB I nem készít fel kellőképpen a határainkon túlnyúló kihívásokra, ha meghív valakit a magyar élvonalból, sohasem tudhatja, mire számíthat tőle a válogatottban. A szövetségi kapitány tizenkét éve szereplője a mi futballunknak, a véleményét oktalanság lenne megkérdőjelezni, tudja, mit beszél. Az sem véletlen, hogy a régióból tőlünk, Magyarországról, pontosabban a magyar bajnokságból léphet tovább a legkevesebb játékos európai topligába, ami a legtöbb évben konkrétan nullát jelent.
Persze, el lehet vitatkozgatni azon, jobb, színvonalasabb lett-e az utóbbi években ez a magyar bajnokság, de ez a kérdés jelenleg csak úgy tehető fel, hogy mihez képest. Önmagához mérve akár igen is lehet a válasz, bár ez ízlés kérdése, komolyabb mércéket használva viszont a felvetésnek nincs értelme, hiszen a tények ezúttal is önmagukért beszélnek.