Újra képernyőn

2017.09.11. 19:07

Gundel Takács Gábor: az őszinteség mindig hatásos

Gundel Takács Gábor az életben is szeret játszani, de a feladatokat komolyan veszi. Bár színésznek készült, a sportriporteri munka tanította meg vele a tévézést. 34 év után is élvezi a munkáját. Most a TV2-n egy legendás vetélkedővel, az Áll az alkuval tért vissza a képernyőre.

– Mivel teltek az elmúlt hónapok, amióta elköszönt a közmédiától?

– Főleg feltöltődéssel. Erre szükség is van, időnként jót tesz a csend, jó, ha az ember olyan elfoglaltságra is szakíthat időt, amire régóta nem jutott, ha át tud gondolni ezt-azt, ami a napi rohanás közben nem megy – árulta el Gundel Takács Gábor a Vasárnap Reggel legfrissebb számában.

– Azt nyilatkozta, eleinte úgy tervezte, ezentúl szabadúszóként fog boldogulni...

– Inkább egy belső igény volt ez, mint határozott elképzelés. A NuMuvee egy produkciós cég, akkor ismerkedtem meg velük, amikor újraéledt a Játék határok nélkül. Felvetődött, hogy leszerződhetnék velük, és így nem csatornáknál kellene elköteleznem magam, inkább feladatokban gondolkodhatnék. Kicsit arról is szól ez az együttműködés, hogy olyan kollégákkal, akikkel sok műsort csináltunk együtt, tovább dolgozhassunk csapatban, egymást erősítve. Tehát a szabadúszás nem azt jelenti, hogy egy szál magamban küzdök az elemekkel, hanem hogy más formában – szabadabban és függetlenebbül – próbálok működni.

– Az Áll az alku és a Maradj talpon! volt a két legsikeresebb műsora. Ezeket szerette legjobban?

– A Játék határok nélkül is egy fontos műsor volt a szakmai életemben és nemcsak utólag gondolok vissza hálával arra a munkára, hanem akkor is nagyon szerettem. Annak köszönhetően alakult ki a televíziós személyiségem. Televíziósként évekig eltart, amire kialakul valakinek a saját hangja. A sportban ráadásul az ember alárendeli magát az eseménynek, míg egy szórakoztató műsorban éppen az a feladat, hogy megjelenjen benne a saját személyisége és vigye a show-t.

– Ennek már 23 éve. Mi a titka, hogy azóta gyakorlatilag folyamatosan képernyőn tudott maradni?

– Nehéz ezt megfejteni, talán a nézők sem tudnák megfogalmazni, hogy pontosan miért szeretnek, vagy éppen miért nem szeretnek valakit a képernyőn. Az viszont biztos, nagyon érzékeny szenzoraik vannak arra, hogy eldöntsék valamiről, az kamu vagy valódi. A képernyőn két lehetőség van: az ember kitalál magának egy arculatot és annak megfelelően viselkedik, vagy olyan a képernyőn is, mint az életben. Én ösztönösen is az utóbbi mellett döntöttem. Másrészt a sportosztályon sokat tanultam, ami jól jött az alapvetően nyitott és kíváncsi személyiségemhez. Közvetíteni, műsort vezetni, riportot készíteni, szerkeszteni, ráadásul élőben vagy élőszerűen, ez mind fejleszti az ember asszociációs képességét vagy azt, hogy gyors tud lenni olyan kiszámíthatatlan helyzetben, mint egy kvízműsor.

– Tudatosan készült erre a pályára?

– Nem. Nekem valahogy azok a dolgok működnek az életemben, amiket nem kerestem, hanem a sors hozott az utamba. Kicsit fatalista is lettem ettől. Színésznek készültem, játszottam amatőr társulatokban és négyszer felvételiztem a főiskolára is, de nem jött össze.

– Ennyi televíziós tapasztalattal mit gondol, a következő évtizedben hogyan alakul át a televíziózás, mi lesz maradandó érték a mostaniak közül?

– A digitális tartalmak nagyon sok embert elvittek a tévétől az elmúlt évtizedben. Olyan már sosem lesz, hogy 1,8 és 2 milliós nézettséget ér el egy csatorna, több százezer néző elveszett az elmúlt másfél évtizedben. A televízió egyre nagyobb teret veszít, ma már televíziós tartalmakat sem feltétlen televízión nézünk. De abban is biztos vagyok, hogy Magyarországon a televízió még sokáig a legdominánsabb médium marad. Az már más kérdés, hogy mit akarnak majd nézni benne az emberek.

– Arra gondolt valaha, hogy ha nem tévézne, akkor mi lenne az a terület, ami igazán boldoggá tenné?

– A vendéglátás ilyen volt, de azt az ifjúkori álmomat sikerült is kivégeznem azzal, hogy ezt valóra váltottam.

Névjegy:

1964. augusztus 27-én született. 1983–1995 a Telesport szerkesztőségében dolgozott. 1991–1997 között a Rádió Bridge munkatársa. 1994–1999 között a Játék határok nélkül című vetélkedő műsorvezetője. 1996–2000 között az Eurosport magyar adásának volt a munkatársa. 2000–2006 között a Sport Tv munkatársa. 2002–2007 között a TV2 műsorvezetője. 1999–2003-ban a Danubius Rádió műsorvezetője. 2008–2017-ig az MTVA műsorvezetője. Nős, három gyermeke van: Gergely (1993), Anna (1996), Bence (1998).

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!