Várkonyi Andrást még ma is hajtja a fiatalos lendület

A színészt sokan féltették, nehogy valami baj legyen a szívével a nyári hőségben. András gyakran túlvállalja magát, fiatalokat megszégyenítő aktivitással végzi a munkáját. De mint mondja, kutya baja sincs.

Azon kívül, hogy hamar elfáradok, egészséges vagyok, mint a makk. Évekkel ezelőtt volt egy szívkoszorúér-műtétem, de mivel összességében nem vagyok „szíves”, nincsenek panaszaim. A beavatkozással a légszomj is megszűnt, és bármilyen hihetetlen, nem visel meg a nagy meleg. Így nem aggódom a szívem miatt, mások se tegyék! – mondta a színész a Vasárnap Reggelnek.

A fiatalos lendületben hatalmas szerepe van az unokájának, Balázsnak, aki legalább annyira huncut, mint a nagypapa. Igyekeznek minél több időt együtt tölteni, bár András elfoglaltságai gyakran közbeszólnak.

Le sem tagadhatnám, hogy az én vérem: igazi rosszcsont. Végtelen szeretet van közöttünk. De meg kell hagyni, nem vagyok egy tipikus nagyapa. Nem akasztottam még szögre a kabátom; a hétköznapokban forgatok, szinkronizálok és előadásaim vannak. Fogalmam sincs, mikor jön el az az idő, hogy papucsban és házikabátban tengek-lengek otthon. Hál’ istennek nem is tudom magam elképzelni öregemberként – tette hozzá.

A színész, ahogy halad előre a korban, egyre többet őrlődik a munkája és a családja miatt. Szerencséjére a szerettei roppant elnézőek.

Állandó lelkiismeret-furdalás gyötör, hogy nem vagyok eleget velük. De nem jött még el annak az ideje, hogy csak úgy visszavonuljak; legalább nem a családomnak kell eltartania engem. Gondoskodok magamról és róluk is: szellemileg és anyagilag is számíthatnak rám.

Nem viseli jól a temetéseket, az elmúlás gondolata mégis foglalkoztatja – szerinte ez az ő korában természetes. Ráadásul az elmúlt években sok jó barátjától volt kénytelen búcsút venni.

Sajnos rövid időn belül nem egy kollégám hagyott itt minket. Nem viselem jól a temetéseket, ezért ritkán megyek el. Azzal nyugtatom magam, hogy ők sem lesznek majd ott az enyémen. Félreértés ne essék, nem tartok attól, hogy egyszer csak feldobom a talpam. Ha menni kell, hát menni kell, csak ne szenvedjek közben. Az élet nem habos torta, mégis próbálok mindenhez pozitívan hozzáállni. Rengeteg örömre lelek a mindennapokban is; mondanom sem kell, a családom a legnagyobb boldogságom.

András kívánni sem tudna jobb társat a feleségénél, Marikánál. Negyvenhárom év házasság után nem csoda, hogy félszavakból is megértik egymást.

Bármit csinálunk, bárhova megyünk, egyetértés van. Bejártuk együtt a világot. Szeretünk menni, felfedezni. Legutóbb viszont annyira fáradtan érkeztünk meg Spanyolországba, hogy az első három napot végigaludtuk, aztán pedig csak feküdtünk a tengerparton. De nem bántuk: most erre volt szükségünk. Legalább teleszívtuk magunkat életerővel, aminek köszönhetően könnyebben vágunk bele ismét a munkába.

András sokáig járt gyógytornára. Sajnos az utóbbi időben erről a mozgásformáról is kénytelen volt lemondani. – A kardiomozgást kimondottan élveztem, de a csípőízületem nem bírta. Így most egyelőre marad a séta – mondta a Barátok közt sztárja.