2006.10.26. 11:46
Nincs már sok időnk
Mikor és hogyan lesz ennek vége? – teszik fel a kérdést egyre többen, amerre csak megyek. Mind többeknek lesz elege közállapotainkból; a Kossuth térből kint és bent, vagy például a megyei közgyűlési gyűrkőzésből.
Bevallom, eddig tanácstalanul széttártam a kezem. Mostantól azonban azt felelem: már nem tart sokáig!
Kezembe akadt ugyanis a sokak által egyszerűen csak szektának titulált, magát azonban kis egyháznak valló közösség néhány oldalas füzetecskéje. Áttanulmányozva a helyes útra találhatnak az eltévelygők, sőt, megnyugvásra lelhetnek azok is, akiket kételyek gyötörnek. Ebben olvasom ugyanis: „Hamarosan megszűnik a szenvedés.” Meg azt is: „Isten szava úgy beszél korunkról, mint ennek a világrendszernek az utolsó napjairól, amikor a gonosz emberek és a szélhámosok egyre messzebbre mennek a rosszaságban (Timóteusz 5,13). Hamarosan beavatkozik az emberi ügyekbe és elpusztítja ezt a hibásan működő világot. ”
Jó-jó, de lesz-e, aki túléli a végítéletet? A füzetecske erre is feleletet ad: „A becsületesek laknak majd a földön és a feddhetetlenek maradnak meg rajta, a gonoszok pedig a földről kivágattatnak.” (Példabeszédek 21,22).
Vagyis ha jól értelmezem, minden rossz csupán csak azért történik, hogy világosan elváljon, ki melyik oldalra is soroltasson, ha majd eljön az ”Égi Királyság (Máté 24,14)”. De talán még nem késő a becsületesek, feddhetetlenek oldalára állni, azok közé, akik megússzák, hogy a földről kivágattassanak.
Nem ártana azonban jobban igyekezni, hisz'' olvashatjuk: közel a vég.
Nincs már sok időnk.
