Vélem-én

2006.11.15. 15:52

Ülünk a vonaton és kész

A gyermekkorban vannak álmok, melyek aztán jobb esetben elfojtódnak egy értelmesebb pályaválasztás után, de talán annak jobb, aki végül beteljesíti hajdan volt vágyait. Így a társadalom nem szenved hiányt tűzoltóból, katonából és valószínűleg vadakat terelő juhászokból sem. Te kisfiam, mi leszel, ha nagy...? Masiniszta. Na azt, talán mégse.

Szűcs Tibor

Aki meg tudja mondani, hány éve megy a szemfényvesztés a Magyar Államvasutak környékén, az tegye fel a kezét! Csökkenő vonalak, gazdaságtalan működtetés, hihetetlen klientúra, az azt kiszolgáló méregdrága infrastruktúra és a szöveg: majd jobb lesz. Kápráztatásra jönnek az emeletes vonatok, olyan szerelvényekkel, melyek a Frankfurt környéki elővárosok közlekedését oldották meg hat-hét éve. Természetesen mire nálunk is forgalomban lesznek, addigra tőlünk boldogabb kultúrkörökben teleportálják az utasokat, vagy minimum bebizonyítják, hogy a vasút önmagában is rákkeltő, ezért totálisan betiltják. De nem baj, majd ide jönnek nosztalgiázni, nyáron. Ha egyáltalán.

És mindehhez az igen kedves kiszolgálók a divatos ruhában, akiknek tényleg csak az a dolga, hogy a maradék, vasútra szorult tömeget a lehető legteljesebb módon a csúcsra idegesítsék a fél-egyórás késésekkel, a leszakadt vezetékekkel, a dráguló jeggyel, és azzal konkrét mocsokba áztatott környezettel, amit ha látunk, még nincs baj, de ha fél percig vendégeskedünk valamelyik kocsiban, biztosak lehetünk benne: a szagot csak a következő mosakodásnál tudjuk eltűntetni.

A "jó napot kívánok"-ra a recsegő hangszóró csak az árat közli, és ebben ki is merül a szolgáltatás, mert a jó alkalmazott tudja, mi a dolga, nem beszél feleslegesen, naprakészen birtokolja az aktuális büntetés-tarifák táblázatát, de csak akkor, ha valaki hibázik. Akkor aztán kőkemény, de ha véletlenül 10 ezer forintos bankjeggyel akarnánk fizetni, akkor jobban tesszük ha átsétálunk az újságárushoz, és örüljünk, hogy hozzájárulhatunk egy veszteségesen működő vállalat apadozó büdzséjéhez.

Gyakorlatilag ezen nem lehet változtatni, hiába szűnik meg a gazdaságtalanul működtetett vonalak többsége, hiába emelik a jegyárakat, hiába jött rá az állam, hogy túlságosan drága ez így, ettől nem lesz nagyobb az elégedettség, sőt a kisasszony, a drága a pénztárban, de forgalomirányító központ és Szabó bakter sem lesz kedvesebb.

Sokaknak csak ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy elinduljanak, és meg is érkezzenek valahová, ezért megtűrt dolog maradt - vagy pontosabban: inkább csak lenyelt - a színvonaltalanság, az utasok irányába megmutatkozó közöny, a bűz, a késés, a várakozás. És ezzel mindaddig vissza is élnek, ameddig csak lehet. Vigasztaljon minket a tudat, a magyar focival legalább más a helyzet, bár igen sok a hasonlóság, ha már pályaválasztásról is szó eshet. Egyetlen gyermekünket sem engednénk a két "szakma" csábításának. Legfeljebb utazunk, ha szükséges, és miután kimostuk a hajunkból a fülke förtelmét a meccs két perce után átkapcsolunk a következő csatornára, mondván: ez sem lesz jobb, de nézni nem muszáj.

Kapcsolódó anyag:
Vasárnapi vasúti vesszőfutás

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!