Diktatúrából demokráciába

A nyolcvanas évek közepén, egészen pontosan 1985-ben „pártunk és kormányunk” úgy döntött, demokratikussá teszi a választásokat. Ezért minden országgyűlési választókerületben két jelöltet kell állítani. Lehetőleg mindkettő megbízható, jó elvtárs legyen, még ha pártonkívüli is valamelyikük. Ahol a megyei pártbizottság első titkárát indította a jelölést formálisan végző Hazafias Népfront, ott a párt gondoskodjon arról, hogy egy súlytalan személy induljon el mellette. Olyan, aki tuti vesztes lesz a pártfunkcionárius mellett. Néhány buktától eltekintve a legtöbb  helyen bejött a papírforma. A legmagasabb szinten elkönyvelhették: megérkeztünk a demokráciába, miközben valójában maradtunk a diktatúrában – a proletáréban.

A minap színigazgatót választott a város. A felkért, igazi, hivatalos jelölt mellett volt egy másik is. Hogy meggyőzésre vagy a társulatnak való tartozás miatt írta meg pályázatát, majdnem mindegy. De bizonyosan az esélytelenek nyugalmával. Így most már ténylegesen lehetett választani. Megtörtént. Bejött a papírforma. Tutira. (A tippmixen egy a százmillió ellenében lehetett volna fogadni rá.)
A város elkönyvelhette: igazán demokratikus módon választottak színigazgatót, miközben... De hagyjuk!

A két történet között 23 év telt el. És közben diktatúrából megérkeztünk a demokráciába. Örüljünk neki!