2008.04.28. 07:49
Háromnapos magyar csodák
Tényleg az az ember érzése néha, hogy itten szórakozva van vele. Hogy egyszer csak kiáll a képernyőre főműsoridőben Pálffy István, és fölolvas egy közleményt, miszerint a kormány és az ellenzék a NASA megbízásából tette a hülyét évekig, kísérlet volt, vége emberek, föllélegezhetnek.
Te anyjuk, teljesen meg vannak ezek huzatva! Így hördült föl az ország kétharmados többsége, amikor meghallotta, hogy a vezérlő miniszterek tanácsa adót vetne ki a csokornyakkendőre, a futószőnyegre, meg a kiskosztümre. Tessék nekem elhinni, hogy az ország kétharmados fele erre mindig is így fog emlékezni! Hogy a kormánynak ez idő tájt nincs jobb dolga, mint megadóztatni az átlagosnál jobban formatervezett sámlikat, felöltőket, pantallókat. A megtorpant növekedés, a megiramodott benzinár, a takaros méreteket öltő boldogtalansági ráta az smafu!
Senki nem fog emlékezni arra, hogy a tíz éve bevezetett giccsadóból kifogyott szuflát akarta valaki oktondi módon visszatuszakolni. Nyilván jól fizetett szakértők hordták össze minden idők legnagyobb sületlenségeit. Az internetadóról például, amitől az ország „négynegyedes fele” kapott szívszélhűdést.
Összeesküvéselmélet. Ilyet gyárt ilyenkor a polgár, mert ép eszű magyarázatot arra nem talál, hová tovább faragja magát a kormányoldal? Hiszen lassan már egy tisztességes hurkapálca sem jön ki belőle.
Hangzatos botorságokat mindig akkor kommunikál a politika, ha elfedné azt, amire készül, s azt gondolja, minden csoda úgy is csak három napig tart.
De ez itt már nem csoda...
