2008.11.14. 08:34
Gut, gut, alagút
Úgy tűnik, tényleg beijedtek. Legalábbis erre utalt a minimális egymásra mutogatás, a javaslatözön, a másik fél meghallgatása. Úgy fél évtizede erre vár az ország nagyobb – és normálisabb – fele, mely látta a sehová sem vezető, napi érdekek mentén zajló szócsaták végén az alagutat. A politikai „vircsaft”-nak szépen betett a wirtschaft világválsága. Addig járt a korsó a kútra, míg jól szájon nem vágták...
Persze lehet, más lett volna a hangnem, ha a pártok vezetői is ott ülnek a nemzetiről immár csak gazdaságivá lefokozott csúcs asztalainál, ám szerencsére a mogulok távolmaradásával előtérbe kerültek a valós problémák. Hogy, ugye, tenni kell végre valamit, azonnal, közmegegyezéssel, mert különben kár azon morfondírozni, hogyan fogadtatható el a következő költségvetés. Nem lesz mit, hová besorolni.
Így aztán a legnagyobb ellenzéki párt képviselői egyetértően bólogattak a gazdasági miniszter javaslatain, ahogyan a Fidesz által asztalra tett hét pontot is mentőcsomagokba olvaszthatónak vélte a kormányoldal.
Még szerencse, hogy a gazdasági oldal felől érkeztek disszonáns hangok, különben talán felcsendült volna az Örömóda, s az egész társaság elvonul a büfébe, inni egyet a nagy ijedtségre. Pedig csalatkoznia kell, aki a csütörtöki egyeztetésből bármi ilyesmit vél látni. Arról van csak szó, hogy a politikai elit is belátta végre, tényleg tudniuk kell együtt lépni, különben... És talán azt is belátják, ki, hol, mit rontott el – tükör előtt lehet gyakorolni a monológokat.
Több államférfi, kevesebb napi politikus – fogalmazta meg a kormányfő a választói közakaratot. Egy is elég lenne. Csak látnánk már...
