2010.09.18. 07:32
A honszeretet mozgalma
Bél Mátyás apja szlovák evangélikus mészáros volt. A fiú azért is jött Veszprémbe, hogy jobban megtanuljon magyarul. A németországi Halléban döbbent rá, hogy külföldön milyen keveset tudnak a magyarokról; nincs róluk se könyv, se térkép. Ennek megváltoztatásán dolgozott. Ma őt tekintik a hazai honismereti mozgalom atyjának.
Honismereti konferenciát tartottak pénteken Göllében. Azért is itt, mert kerek évfordulókon lehet emlékezni a falu méltán híres szülöttére, Fekete Istvánra.
Vuk és társai szülőjének írásai egyszerűek, tiszták, derűsek és könnyedek, ahogy a patak csobog a falu határában. Regényeiből az emberek iránti szeretet és elapadhatatlan hűség sugárzik. Erre mondta Takáts Gyula somogyi költő: a legnemesebb honismereti mozgalom az övé.
Öröm volt együtt látni az elkötelezett szakembereket, akik szívhez szólón, elgondolkodtatón szóltak a honról. Ahhoz, hogy mi köt hozzá, s mi a tennivalónk.
Lenne munka temérdek. Kevesen foglalkoznak helytörténeti kutatással, az önkéntes néprajzi, nyelvjárási gyűjtésekkel. Pedig az idő fogy; ha összeszántanak a határban két táblát, eltűnik a dűlő, s lassan annak neve is.
A politikusok civil hóbortnak tartják a honismereti mozgalmat, pénzt nem áldoznak rá. Lehet szerencsének is ítélni, hogy eddig a figyelmük elsikkadt, hiszen annál rosszabbat elképzelni sem tudok, minthogy e mozgalomra rátelepednének a „díszmagyarok”.
A magyar vidéken élők megbecsülik a honismerettel foglalkozókat; közülük minden tizedik díszpolgára valamely településnek.
Ez az igazi elismerés.
