Pálinka, szerelmem

óSzámomra az is újdonság, hogy Szent Miklós nem csak a kiscsizmákat felügyeli hivatalból, hanem azokat is, akik a fenti nedűt előállítják, lévén a védőszentjük. 

Hétfőtől lesz dolga a püspöknek, mert az új törvény teret enged a saját fogyasztásra szánt otthoni pálinkafőzésnek, nyilván korlátokkal. A hungarikummá lett pálinka amúgy nem először szerepel vezető hírként a médiumokban, gondolom annak idején is vitte volna a lapokat (ha lettek volna), amikor Károly Róbert köszvényét elmulasztotta, vagy földesúri előjoggá, később állami monopóliummá lett a pálinkafőzés.



Mesélik, hogy amikor a pálinka szó használatáért küzdött az uniós testület előtt a román és a magyar delegáció vezetője, utóbbi felütötte a román nyelv értelmező kéziszótárát, ahol palincă címszó alatt ezt írták: magyar eredetű szeszesital. Ez mindent vitt.

Most azonban pálinkánkat ketté lehet szakítani. A jobboldalon állítják: egy 90 éve tartó felkelés zárult a felkelők győzelmével. A baloldalon pálinkaországot emlegetnek, mondván a kormány alkoholba akarja fojtani az emberi agyakat. A zugfőzők már vidámabbak, talán mosolyognak is a „muslicakergetőkre” (pénzügyőrök).

Ezúttal is az idő lesz a teszter, addig meg lehet feltekerni a rádiót, és ordítani a Magna Cum Laude-vel: „Egy kupica reggelire, abból bajod nem lehet, a magyarnak csak ez adhat ihletet, pálinka szerelmem légy az enyém.”