Csalóka Csalogány

Vakmerő – summázta véleményét az út szélén szemlélődő, miközben hosszan nézett az elsuhanó autó után Kaposváron, a Csalogány utcában. A kocsiban fiatalember ült, napszemüveget viselt, telefonált, és hajtott, mint a veszedelem. Az utca – akik nem jártak arra, azoknak mondom – keskeny, kanyargós, lejtős és vízelvezető csatornaként is szolgál esőben. A sebességkorlátozó tábla ugyan kint van az elején és a végén is, de hát – úgy látszik – napszemüvegben ezt nem lehet észrevenni. Ha valaki szembe jött volna, alighanem baj történik.

A külvárosi utcák aszfaltja általában keskenyebb, mint a belvárosban, és több a kátyú. Most, tél előtt nehezebben kerülik egymást a kocsik. Gondolom, a tél végére még több lesz a kátyú és még nagyobb a balesetveszély.

Ezeken az utcákon ritkán, vagy egyáltalán nem ellenőriz a rendőr. Vagy ha igen, akkor is általában formálisan. Sebességmérő aligha jut erre a vidékre, a megszállott autósok szabadon száguldoznak.



Jön a tél. Új veszélyeket hordozva, és új kihívásokat állítva. Nem az ellenőrzésért, hanem a biztonságért mondom: jobban kellene vigyázni ezeken az utakon, és jobban kellene vigyázni ezekre az utakra. Itt gyorsabban fröccsen a sár, előbb huppan a kocsi, és könnyebben megvan a baj. Az, hogy nem történt komolyabb baleset, a szerencsének is köszönhető. Az utcát nem lehet szélesíteni, ennek különböző tulajdonjogi akadályai vannak, meg aztán a pénz is kevés hozzá.
A száguldást kell tehát visszafogni. A biztonságért.