Vélem-én

2010.11.13. 07:13

Jézus sem mosolyog

Kilencszáz szociális munkást ünnepelhettünk tegnap Somogyban, van köztük hivatali ügyintéző és egyetemi kutató is. Sok ez vagy kevés?

Czene Attila

Nem sok, az biztos. Hiába írja elő jogszabály a teendőket, aprófalvas megyénk egy-egy zugába csak órákra jutnak el a segítő kezek, megértő lelkek.

Bár egyre több szociális munkást igényelne a szegényedő társadalom, a szakma presztízse arcpirítóan alacsony. Tegnap hallottam a történetet, épp a szociális munkások napja apropójából: a friss diplomás leány lelkendezve mondta el otthon, hogy milyen nagy öröm segíteni a rászoruló embereken, ezért szociális munkásnak áll, mire a szülők a szívinfarktus határára kerültek...



Vajon szeretheti-e ápoltját a szociális munkás? Igen, mert a szeretet a fejlődés, a közös célok alapja. Nem, mert érzelmi kötődésben nehezebb éles szemmel meglátni a problémát és a megoldást. Tény: én még nem láttam Jézusnak olyan ábrázolását, amikor mosolygott volna, sem szobron, sem festményen. Pedig ő aztán igazán szerette, (szereti?) az embereket. S próbált (próbál?) tenni értük. Csak éppen Jézus tudta (tudja?) a legjobban, hogy nem is olyan könnyű segíteni az embereknek.

Pedig ő képes volt csodákra; látóvá tette a vak koldust, lecsendesítette a háborgó tengert, s szavával szaporította a halat és a kenyeret. Hasonló képességekre volna szüksége Somogy egyes tájain a szociális munkásoknak, hogy érzékelhető eredményeket érjenek el. Persze ilyennel nem rendelkeznek. Így marad a sziszifuszi munka.
Minden nap elkelne a köszönő szó.

Címkék#Kaposvár

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!