Nemecsek és a Pásztorok

A Pásztorok legalább esélyt adtak volna. Keveset ugyan, de ha Weisz, Richter, Kolnay, Barabás és Nemecsek úgy dönt, kiáll a golyókért, akkor... Elcsattant volna néhány pofon, vélhetően a harminc golyó – közte két üveg is – így is, úgy is a két vörösinges verekedőé lesz, de legalább volt alternatíva. Hogy a Pál utcai ötös a futás mellett döntött, más kérdés. Volt hová. Most nincs.

Jelen állás szerint, aki szembemegy a központi akarattal, illetve nem is kell menni, elég, ha csak másként vélekedik a jövőjéről, biztosan veszít. Nem kevesebbet, mint nyugdíjjárulékának az államkasszába fizetett részét. A kormánydöntés szerint ugyanis, aki megtartja magán-nyugdíjpénztári tagságát, aktív kora végén nem számíthat a közös kasszába fizetett összegre.



A központi kommunikáció szerint „a jelenlegi nyugdíjasok, az eljövendő nyugdíjasok és magán-nyugdíjpénztári tagok nyugdíjának megmentése” indokolta a drasztikus döntést. A pénztári tagoknak január végéig kell meghozni saját (khm...) döntésüket, mennek vagy maradnak, ám azt azért mindenkiben tudatosította a nemzetgazdasági miniszter, az előbbi választása esetén az illető kiszerződik az állami rendszerből, amelynek súlyos következményei lesznek. Ja, ez nem fenyegetés – ténymegállapítás...

Kérem, ehhez maguknak nincs joguk – mondta anno Nemecsek a Múziumban. Igaz, amikor a fiatalabb Pásztor megragadta a mellén a kabátot elhallgatott. De a vékonyka kisfiú legalább próbálkozott, felemelte a hangját, kimondta, amit a többiek nem mertek.
Amúgy az einstand miatt később Áts Feri a Füvészkertben fürdeni küldte a Pásztorokat...