Szórólapos világunk

A hölgy mindig pontosan érkezik. Kerékpárral jön, és nagy csomaggal. A csomagja időnként nehezebb lesz, de akkor is pontos. A lámpaoszlopnak támasztja a kerékpárt, kivesz egy adagot a csomagjából, és sorra járja a környél levelesládáit. Mindegyikbe ugyanazt dobja be: szórólapokat, reklámújságokat, reklámkiadványokat. Vannak házak, ahol már várják, másutt mérgesek érte.

A szórólapozás a hölgynek kenyérkereset. A lakóknak olykor szemét, máskor bosszúság, noha hasznos információ. Így, a karácsonyi vásár közeledtével megnő a szórólapok mennyisége. Azt mondják akik küldik, hogy támpontként szolgálhat a vásárláshoz. Van közöttük ízléses, amit érdemes átlapozni, de van olyan is, ami támpontnak egyáltalán nem nevezhető, mert zsúfolt, eklektikus és a legtöbb ember számára teljesen közömbös. Mostanában megszaporodtak a vacsorával összekötött kirándulások, amolyan mozgó vagy éppen burkolt reklámok is. Azt mondják, hogy a szórólapok és reklámkiadványok háromnegyede olvasatlanul kerül a szemétbe.



A minap egy dűlőúton láttam, hogy a kukoricás szélében egyik kereskedelmi cégünk reklámújságja kötegekbe hever. Azóta még inkább tisztelem a hölgyet, aki pontosan odaviszi a levelesládába. Azt nem tudom, hogy szükség van-e ilyen mennyiségre, de van. És ha van, akkor legyen inkább környezetbarát, s hátha van, akinek támpontul szolgálhat. De azt is elvárnám, hogy legyen ízléses, szép kiállítású a kiadvány.

Egy biztos, a szórólapokkal így karácsony közeledtével, meg az ünnepek, akciók előtt együtt kell élnünk. Mindegy, hogy bosszantanak, vagy tájékoztatnak.