Isten hozott, Buci, ez a való világ

Földig hajolva esedezett bocsánatért, talk show-ban nyilatkozott megtört arccal, mindent elismert. Meg aztán ő volt az ismert színész, a sorozat-főszereplő, a műsorvezető, igazi főceleb, középkorú asszonyok és lányos anyák álma. Aki korábban is fogadkozott már, akkor magát törte össze, s persze ígért mindent, fűt-fát. A füvet meg is tartotta, sőt keményített is rajta egy keveset...



Meg aztán ott volt a példa, a rendőrt halálra gázoló popsztár, hasonló állapotban, aki börtönrock helyett ismét a slágerlistákat ostromolja, mintha mi sem történt volna. Persze akkor is volt némi felháborodás, mormogás az igazságszolgáltatás mibenlétéről, aztán mindenki beletörődött, ahogy Pallasz Athéné kezéből időnként kilopják a lándzsát, úgy Justitia is köthet néha kendőt a szemére. A közvélemény szerint a törvényen kívülieknek két kasztja létezik: az egyik, akiknek esélyük sincs, hogy bármit is megússzanak, a másik tagjait pedig nap mint nap mutatja a tévé, az újságok.

Talán emiatt is került a bírói kar a hazai bizalmi rangsor második felébe a könyvelő és a rendőr közé, messze lemaradva a tűzoltótól. A mostani ítélet, a két év négy hónap letöltendő nekik is visszaadja az igazságszolgáltatásba vetett hitüket. Hogy még bizonyos embereknek sem lehet mindig mindent megúszni.
Ez akár be is kerülhetne a készülő alkotmány preambulumába...