Orsós Feri példája

A keresztény egyházak is kellemes meglepetést okoztak a napokban, amikor szándéknyilatkozatot írtak alá a kormány képviselőjével roma szakkollégiumi hálózat megalakításáról. Az egyházak tehát felkarolnák a tehetséges romákat, a maguk részéről így járulva hozzá az etnikai konfliktusok csökkentéséhez, lásd Gyöngyöspata.

Az egyházak effajta társadalmi szerepvállalása teljes mértékben egybevág létük, tanításuk egyik alaptételével, ami éppen az elesettek, a hátrányos helyzetűek gyámolítása. S mintha egyre több gyámolításra szoruló ember volna, a teendő szinte kifogyhatatlan, üdvözlet hát az erre az útra lelt egyházaknak. Más ez, mint amikor körlevélben kampányolnak választások előtt, vagy amikor a helyi egyházfi az egyik polgármesterjelölt szórólapját terjeszti.



De körlevelezzenek, szórólapozzanak csak, ha két kampány között sem vonulnak el „elefántcsonttornyaikba”, hiszen nagy szükség van rájuk templomon kívül is. Orsós Feriről is éppen azért adhatunk hírt, mert kuriózum. A romák körében a diplomások aránya állítólag nem éri el az egy százalékot. Van hová fejlődni, elkél a segítség. Ezt ismerték most föl a jezsuiták, a reformátusok, a görög katolikusok és az evangélikusok. Egy egyház, nekem legalábbis, egyelőre nagyon hiányzik a felsorolásból, s éppen a legnagyobb, legerősebb...