A magyar termék piaca

A piacon már csak a narancsra meg a citromra, és furamód az őszibarackra nem írják ki azt, hogy magyar. Hasonlóan megszaporodott a magyarnak nevezett áru a szupermarketekben is. Ez is hozadéka annak a Nyugat-Európát rettegésben tartó fertőzésnek, amely Németországban a legutóbbi adatok szerint már 23 ember halálát okozta és több százan életveszélyben vannak. A minap az egyik hazai áruházban láttam egy feliratot egy csomagolt és szeletelt sonkán: „A német minőségi követelményeknek megfelel”. Ezeket a minőségi követelményeket viszont aligha ismeri a magyar vásárló. Valószínű a reklám hatására tartja jónak, esetenként jobbnak, mint a magyart. Pedig – mondják az élelmiszerhigiéniával foglalkozó szakemberek – sok tekintetben megengedőbb, mint a mienk. Magyarországnak van ugyanis az egyik legszigorúbb minőségi követelménye.

A magyar áruk tehát a minőséget és a megbízhatóságot is jelentik. Mégis rá kell beszélni a vevőt, hogy vegye nyugodtan. Pedig nem ártana levonni ebből a következtetést, nemcsak ilyen élelmiszerválság esetén, hanem mindenkor. A magyar áru is akkor tudja megőrizni minőségét, ha piaca van. Ha nemcsak ilyen megszorító helyzetben, hanem mindig bizalommal nyúlnak hozzá a kereskedők és vevők egyaránt.



Azért, hogy ez így legyen, tenni kellene, és nem csak a termelőknek. A termelők ugyanis sok tekintetben kiszolgáltatottak. Az egységes és biztonságos rendszer egyelőre csak szóban létezik. A gyakorlatban kéne azzá tenni.