A felnőttek szólnak?

Más összetétel, rosszabb minőség, noha ugyanannak a gyártónak ugyanaz a terméke, csak a helyszín más: egyik Ausztria, másik Magyarország. Nyilván nem kérdés, hol árusítják az ócskábbat. Az viszont igen, hogy miért tehetik ezt meg? A nadrágpelenka az osztrák gyerek hátsóján húsz százalékkal jobb nedvszívó képességű, a macis öblítő illata a sógoréknál tartósabb. Mindezt a fővárosi kormányhivatal fogyasztóvédelmi felügyelőségének vizsgálata támasztja alá.

Értem én a profitorientált gyártókat, „tesztelik”, hogy adott piacon meddig lehet elmenni, vagyis olyan minőségcsökkenéssel bíró terméket eladni, amit még megvesznek. Egy fogyasztóvédelmi szakember nyilatkozta: kezdetben a bolgár és román piacra szánt elektronikai termékek egy része került a magyar polcokra, majd jöttek a márkás élelmiszerek, röviddel a szavatossági idő lejárta előtt. Az országos kereskedelmi szövetség főtitkára – sokakkal egyetértésben – úgy véli, hogy nem a kitiltás segít, hanem a nyilvánosság. Szerinte a kereskedők és a vásárlók joggal szeretnék tudni, melyik gyártó, mely termékeiről van szó. Neveket azonban senki nem mond, a vizsgálati dokumentum nem nyilvános.



Sajnos úgy szocializálódtunk: nekünk a maradék is jó. Negyed évszázados emlék, de ma is elevenen él bennem, amikor a balatoni gyerektábor egyik vezetője azt mondta: nincs elég pohár, a szebbeket kapják a bolgár gyerekek, a mieinknek jó a másik. Háborgott a lelkem, de nem mertem szólni, hogy mi sem vagyunk rosszabbak. Most várom, hogy a „felnőttek” szólnak-e.