2011.11.18. 07:00
Csekkben mért bizalmatlanság
Azt írja, na nem az újság, hanem az egyik kommunikációs ügynökség legfrissebb tanulmányában: hiába drága és kényelmetlen megoldás, naponta egymillió sárga csekket adnak postára Magyarországon.
Ez csak 2008-ban 282,2 millió darabot jelentett, s ha ezeket a befizetett csekkeket egymás mellé helyeznénk, akkor ez a sárga csík 59 ezer kilométer hosszúságú lenne, vagyis másfélszer érné körbe a Földet.
Csak Somogyban körülbelül 234 ezer sárgacsekkes ügyfele van az egyik legnagyobb közmű-szolgáltatónak, pedig ez a fizetési forma jár a lehetőségek közül a legnagyobb anyagi ráfordítással. S egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint évente akár 70-85 milliárd forintot is meg lehetne spórolni az ország számára, ha a postai sorbanállás helyett más megoldást választanának az emberek.
Amúgy nem tartozom a nehezen változtató emberek közé. A fizetnivalóimat mégis csekken fizetem minden hónapban. Ennek pedig a bizalmatlanság az első számú oka. Bevallom, a szolgáltatókkal van elsősorban bajom. Főleg, miután egy általam befizetett csekket nemes egyszerűséggel nem könyveltek le, majd a következő hónapban azzal együtt próbálták behajtani rajtam az aktuális fizetnivalót. Namármost, a szolgáltatót ismerve, ha akkor fogják, és leemelik a számlámról a díjat, talán ma is futhatok a pénzem után. Így meg a szolgáltató korrigált, én meg fizettem. A jogos összeget.
S hogy az országnak spórolhatnék 85 milliárdot? Talán még érdekel is. Mégis maradok a hagyományos megoldás mellett. Egészen addig, amíg azt érzem, hogy én vagyok a szolgáltatóért. S nem fordítva.
