Vasútállomás Igoriban

Köztük a 2006. október 23-i eseményeket megörökítő rendőri attakot – utóbbi a megrendelő, Kerényi Imre egykori színigazgató, manapság – a tudatos nemzeti közjogi gondolkozás megalapozására kinevezett – miniszterelnöki megbízott szerint igazi történelmi metszéspont...



Az ötletgazda ideája alapján az 1896-os millenniumi ünnepségekre többek között Munkácsy és Benczúr által készített félszáz festmény mellett a mostani tizenöt mű illusztrálja majd az új alaptörvény díszkiadásait, melyek egy-egy példányát jövő tavasztól elhelyezik az önkormányzatok döntő többségénél már felállított – szintén Kerényi-ötlet – Alaptörvény Asztalára, illetve ezt kapják majd ajándékként az érettségizők is.

Azt most hagyjuk, hogy szakértők szerint az elkészült festmények stílusukban zavarosak, egyenetlenek, maradjunk csak annál a megállapításnál: az ötlet eleve abszurd. Mintha érdemei elismeréseként Kerényinek is kellett volna találni valami funkciót, s adni némi tőkét az önmegvalósításhoz.

„Idekerült Ogur oázis részeges pályaőre is. (...) Hallgatása jutalmául (...) a játékos fantáziájú Pittman neki is valóra váltotta az álmát: nagy pályaudvart épített, hiszen volt elég anyag. Itt azután ihatott, intézkedhetett, dühönghetett kedve szerint, és katasztrófától sem kellett tartani, mert vonatközlekedés csak az állomásfőnök vízióiban fordult elő” – írta Rejtő Jenő, megalkotva A három testőr Afrikában légiós mennyországát, az amúgy büntetőtábornak indult Igorit.

„Itt csupa hülye van...” – mondta ugyanerről Tuskó Hopkins.
Persze ez az ő magánvéleménye.