Ing és gatya nélkül

Habár egyik kommentelőnk szerint „Magyar Bálinték szúrtak el mindent”, valójában éppen hogy semmi sem változott az elmúlt két évtizedben a tekintetben: akár csak azt megelőzően, ma is elképesztő mennyiségű tanulnivalót próbálnak belegyömöszölni a diákok fejébe.



Klein Sándor egyetemi tanár, nem mellesleg a Túró Rudi márkanév kitalálója mondta: „Miközben a világ gyökeresen megváltozott, a magyar iskola száz éve ugyanazt csinálja: az ismeretanyag átadását tekinti fő feladatának...a munkaerőpiac sem azt keresi, aki jól tud felelni az iskolában szokásos kérdésekre; olyan személyiségjegyeket keres, mint önállóság, kreativitás, belső motiváció.”

„A tanár kiáll a gyerekek elé, elmondja a tutit, azok pedig megpróbálják visszaböfögni – így Kálmán László nyelvész. – Van egy mondás: amit tanultam, már mind elfelejtettem, amire rájöttem, arra emlékszem.”
Annak idején mi az ötödik á-ban úgy tanultuk meg a Falu végén kurta kocsmát, hogy minden sora után hozzámondtuk: „ing és gatya nélkül”. Meg is maradt minden sora. 

Míg Németországban iskolamúzeumba száműzték a padsorokat, a katedrát, s közösen kiválasztott „kötelező” olvasmányokról érvelnek, vitáznak a diákok a tanárral és egymással, addig nálunk visszafelé fordul az oktatásirányítás az időben. Pár év múlva aztán jöhet a felmérés a „hasfájós tanárokról” is...