Mai program: hóvirágnézés!

Ej, de jó volt kiülni a napra, felmelegíteni a hosszú télben megfagyott csontjaimat! Egy ideje türelmetlenül vártam ezt a pillanatot, hiszen a tavasz első hírnöke, a hóvirág már kinyílott. Tiszta, fehér szirmaival az újraéledő természet ígéretét mutatja, a hosszú, sötét napok után. Jó volna kézbe fogni, s mint korábban, kedveskedni vele a szeretett nőknek, de nem szabad, hiába pettyezi az erdők alját végtelennek tűnő mezőben Kaposgyarmat felé.

Mint annyi minden mást, a hóvirágot is az embertől kell félteni. Már odáig fajult a helyzet, hogy egyes helyeken traktorra szerelt tolólappal gyűjtötték, s vitték a hagymáját Hollandiába, majd onnan szépen becsomagolva vissza, s adták el szép pénzért. De a két kezével gyűjtögető, piacozó idős néni is sokat ártott, mert természetesen a legszebb példányokat szakította le, s így a gyengébb genetikai állományúak éltek és örökítettek tovább. Egy csokornyi félmillió forintot is „érhet”, hiszen egy-egy szálért 10-10.000 forinttal büntet a hatóság.

A szomszédos Ausztriában egyébként annyit, amennyi elfér karikába hajtott két ujjunk között, le szabad szedni, de ott könnyen vannak, mert az osztrákok nem kuruckodnak, hanem betartják, s a környezetükben betartatják a szabályokat. Magyarországon át kellett esni a ló túloldalára, hogy utódaink ne csak fényképen gyönyörködhessenek benne.



Megoldás persze van; még két nap vissza van e hosszú hétvégéből, csalogassuk ki a hölgyeket a természetbe. Biztos vagyok abban, hogy a hóvirágnézésre nem fognak nemet mondani!