Rántotthúsos maffia

Az iskolai, óvodai menzák mindig is hasonlatosak voltak a bűnbarlangokhoz, konyhásnéninek (dadának, stb.) lenni azért lehetett bizalmi állás, mert mindig megvolt a család ingyenvacsorája az ebédmaradékból még akkor is, amikor 1. nem voltak ennyire válogatósak a diákok, 2. jobb étkeket főztek a menzákon.

Ezen a rendszerváltás sem változtatott, ki ne tudna példát a maga környezetéből megpakolt cekkerekkel a biciklijét munkaidő után hazafelé toló konyhás nénire? Legfeljebb a menzaebéd minősége lett rosszabb, amióta nem Manyi, Kati, Rózsi néni főz a gyerekeknek, hanem az x, vagy y Bt., esetleg Kft. Következésképp a konyhás nénik száma is erősen megcsappant az elmúlt években (kevesebben férnek a húsosfazékhoz) Somogyban is, szűkült tehát a „kiváltságos réteg”. Siófok például élen járt a konyhák kiszervezésében, összevonásában, sok éve már annak, amikor „tesztebédre” voltam hivatalos: korrekt zöldborsófőzeléket adtak.



A gyerek persze válogatós, maradék is nyilván akad bőven, de immár vége ennek a „hallgatólagosan tudomásul vett konyhai bűnözésnek”. Szirákon egy pedagógus nejloncekkerben akarta hazamenteni a napi maradékot, de az iskolavezetés résen volt és lecsapott. Bizonytalan hogy kilenc vagy tíz szelet rántott húst rejtett a szatyra, mert dulakodás közben néhány hússzelet széttörhetett. Persze hogy a tanerő felesége a konyhán dolgozott; ki is rúgták mindkettőt.

Éppen ideje volt már nekiállni a társadalmunkon évtizedek óta élősködő rántotthúsmaffia-sejtek fölszámolásának. Szerintem Pintér Sándor is örül.