Vélem-én

2012.09.05. 07:09

Összemenés, visszajárás

Nagy az esélye annak, hogy a kormány iránti lojalitás, ami szokatlanul mély gyökeret vert a végeken, tovább szivárog a járások felé.

Balassa Tamás

Nem sok minisztert adott megyénk az országnak az átmenet nehéz, sötét, nyálkás, és az alaptörvény szerint már menet közben is feledésre érett időszakában, s most Lamperth Mónika nagy művének, a kistérségnek is lassan leáldozik a napja. A választott régió ábrándja, nos hát azt csak egy következő Gyurcsány-kormány volna képes tető alá hozni. Annyi azeri baltás gyilkos azonban a világon nincs, amennyit a dörzsölt orbáni diplomácia képes volna jó érzékkel szabadlábra toloncolni, hogy a népharag végül a nagy táncos visszatérését követelje a televizelt Kossuth-téren.

Több esélye volna itt annak, hogy jönnek januártól a járások, amit Lamperth még szocialistább szocialistaként is alig néhány évig tapasztalhatott meg, 1981-ben került a megyei tanácsra, és 1983-ig működtek a járások, jellemzően tanácselnökkel az élükön. De hát az átkosban már egy ultipartira is jutott egy tanácselnök és/vagy ügynök, hiszen valahogy muszáj volt belelátni az emberek lapjaiba. A tanácsokról persze tudni kell, a vármegyékhez hasonlóan régi szerzetek, és nem Vorosilov szovjetizálta bele őket a közigazgatásba. De amint nem minden rossz, ami működött a szocializmusban, úgy nem minden jó, aminek történelmiek a gyökerei. Ügyesen el lehet rontani minden rendszert, csak akarni kell.



Szerintem például nagy az esélye annak, hogy a kormány iránti lojalitás, ami szokatlanul mély gyökeret vert a végeken, tovább szivárog a járások felé. Nem azért, mintha ismét kommunizmus volna, és Orbán arca hamarosan a tantermekben is visszaköszönne, hanem mert ebben a vészesen töpörödő térségben egyszerűen kevés a munka.

Ezek is érdekelhetik