A somogyi szent fa

Az Óvatos soha nem ment el. Az Aggódó, a Kétkedő, a Hívő, a Bizonytalan és a Bölcs sem. Az Elbizakodott nem is törődött vele, és a többieket is igyekezett lebeszélni arról, hogy a fa után kutassanak a sűrű erdő mélyén. A Beteg elment és meggyógyult.
A Tisztelet és az Alázat is ott járt, de semmi változást nem tapasztaltak, ugyanúgy zajlottak a hétköznapjaik, mint azelőtt, de igaz, nem is vártak semmit, csak meghajoltak az idős és bizonyos állítások szerint varázserővel bíró fa előtt.

Pistike szorongva ült az ágyán szombat reggel.
Megfürdött. A szokásostól eltérően teletöltötte a kádat szinte forró vízzel, illatos krémszappanokat locsolt bele, aztán a kezével keverni kezdte, hogy hatalmas habok közé feküdhessen be. Olyan volt, mint egy rituális merülés, azután ugyanilyen gondosan kiválasztotta a legkevésbé kopott alsónadrágját, amit szinte sosem vett fel, csakis különleges alkalmakra, amilyenekben mostanában nem igen volt része. Ahogy a fiókot kinyitotta és a kezébe vette, átjárta a sértetlen anyagú és színű, tökéletes gumírozású darab iránti megbecsülés érzése.



Pistikére rossz idők jártak. Szobafestő volt és a világválság kezdete óta többen ragadtak festőhengert, hogy maguk fessenek, de ennek ellenére nem panaszkodhatott. Többnyire hétvégén dolgozott maszekban, hétköznap a helybéli vállalkozó alkalmazottjaként járta egy festőcsapattal a környező településeket. Saját lakása és autója volt, vasárnap pedig a szüleinél ebédelt.

Ha este randizott, rendszerint azon gondolkodott, amikor egy lány az autójába ült, hogy vajon ismeri-e azt a parfümöt, amit használ, és nem tartja-e túlságosan olcsónak. Aggodalmai, amik az általa használt termékek márkájára vonatkoztak elsősorban, rövid ideig tartó verejtékezést eredményeztek. Amint a lánnyal nekiláttak rivalizálni, máris tudta, hogy a sors megkegyelmezett neki, és a lány ugyanúgy kételkedik önmaga nagyszerűségében, mint ahogy Pistike, ami megnyugtatta a fiút és a dolgok ismét a maguk megszokott keretei között maradtak.
Azon a szombaton viszont minden másképp történt.



Pistike, ahogy a fához indult, mindvégig arra összpontosított, hogy ez az egész teljesen „természetes”, nincs benne semmi különös, ő most nagyon laza,  akárcsak máskor, minden simán fog menni. Így bátorította magát, miközben reggel óta hasmenése van és erős hányingere, de az évtizedek alatt kifejlesztett önkontrollnak köszönhetően mindkettőt vissza tudta tartani.

Amikor a fához ért, nem tudott megszólalni, pedig szerette volna elmondani, hogy miért jött. De sehogy sem ment.
Van-e a szégyennek annál nagyobb mélysége, amikor valaki már a saját hangját sem meri hallani? Létezhet- e ilyesmire ok?
Pistike ezen nem gondolkodott. Fogalma sem volt róla, hogy mennyire bűnösnek és szerencsétlennek tartja önmagát. Így hát  a földre szegezte a tekintetét és elfojtott hangon azt suttogta:
- Kedves Fa! – mintha levelet fogalmazott volna egy távoli rokonnak – Kérlek téged, gyógyítsd meg a testvéremet, halálos beteg!
- Köszönöm!
És elment.


A Dob utca 37. előtt parkolt, a ház előtt, merthogy tudomása szerint ott lakott. Először azt hitte, megbolondult és elővette a személyi igazolványát, hogy megnézze, tényleg ezen a címen lakik - e. Az igazolványán is ez a cím állt. A társasház helyett, ahonnan elindult, egy hatalmas villa állt, hatalmas kőoszlopokkal kovácsoltvas kapujának két oldalán.
Pistike a zsebébe nyúlt és elővette a kulcsot. Megnyomta a rajta talált távirányító egyik gombját és a kapu kinyílt.

Behajtott az udvarba, de egy tűzpiros Ferrari útját állta. Kiszállt az autójából és a ház ajtaja felé indult, a zárba beleillett a kulcs, amit a zsebéből kivett és ahogy belépett azonnal meglátta a testvére fényképét, sarkán egy kis fekete szalaggal.
Rohant körbe a házban. A fürdő tele volt azokkal az illatszerekkel, amiket a magazinok lapjairól megirigyelt. A ruhái egy gardróbban lógtak, olyan automatikusan mozgatható rudakon, amiket csak a filmekben látott. Minden az ő méretében. A hálószobájában egy óriási franciaágy állt, az ágy mellett pedig egy fotómodellre hasonlító lány fényképe és egy apró gyémántfülbevaló.

Pistike kifutott az udvarra és a kocsi mellé hányt.
Igen, ez volt az.
A Fa csak annyit tett, hogy teljesítette Pistike legmélyebb vágyát, gazdaggá tette.