Betonozásnak is örülne a lány

Az érettségizett, csinos 23 éves lány korábban rönkfákat háncsolt, s most annak örülne, ha tavasszal betonlapokat önthetne, s azokkal ő újíthatná föl közmunkában faluja járdáit. Szorosadon él, ahol korábban telente szinte minden házban vágtak disznót, de manapság már mindössze négy család nevel föl malacot.

Szorosad az élhetőbb somogyi falvak közé tartozik. Itt még viszonylag biztonságban vannak javaik, míg például Varászlón a szembe szomszéd néni már régóta baltával a párnája alatt alszik. Kürtöspusztán egy kisfiú bátyja hősiességével dicsekedett nekem, aki késsel ejtett el egy őzet – csak ezért nem éhezett kis ideig a család. S bármerre megyek megyénkben, mindenütt biciklijükön vagy hátukon faágakat cipelő embereket látok. Gyűjtögetnek-lopnak, mert nem hagyják, hogy megfagyjon a családjuk.

Somogy 2013. Lehetne-e másképp? Hát persze. Szabad-e, hogy így maradjon? Semmiképp! Ezek egyértelmű válaszok. Azon viszont, hogy miért juthattak megyénkben is sok tízezren ilyen embertelen helyzetbe, régóta vitatkozgatnak a politikusok. A jövőt illetően pedig azt halljuk évtizedek óta: Majd jobb lesz!

Hát én meg azt tapasztalom: egyre rosszabb. Egy akár kisebb, de váratlan kiadás – például betegség – mind több családot fenyeget azonnali csőddel. Spórolni a minimálbérből vagy a közmunkáért kapott fizetségből képtelenség, a pénz jelentős részét azonnal elvonja a sárga csekk. Amit fizetni kell, különben kikapcsolják a villanyt.



És akkor vége az ingyenes szórakozásnak, a tévézésnek. Bár én a helyükben nagyon megválogatnám, hogy mit néznek, mert a jelenlegi hatalom is azt szajkózza, hogy sikeres. S ha ez így van, akkor a szegény ember csak magában keresheti a hibát...