Számoló népek

Nagyon ébredezik az ország, és ez egy kurzusfüggetlen jó hír. Az emberek számolnak. Igyekeznek a forrásaikat optimálisan beosztani, s ebbe az optimálisba a háztartások számára már jó ideje beletartozik, hogy melyik sárga csekket sorolják hátrébb. Értsd: nem tudnak mindent időben kifizetni. Tudják viszont, hogy most már kéthavi elmaradás után, bagatell összegek miatt is jöhet a kikapcsolás.

Egyre többen vannak, akik e számolásban, a legkisebb forintos történetükkel is az újságírót keresik. Ez annyiban nem meglepő, hogy miután ennek a hátrányos térségnek annyira hiányzott a válság, mint jegybanknak az unortodoxia, a lakosság pillanatok alatt ér a lét peremére. Egy szolgáltatás kikapcsolása az utolsó lökés e peremről. Az emberekben bekapcsolt a túlélőüzemmód. Meglepő csak annyiban a szociális sanyarúság nyilvánosság elé vitele, mert az eszköztelenséget mutatja. Nincs, aki ebben a felfordult, s utána még felforgatott világban segíthetne. És ez a tömeges elszegényedés láttán kissé félelmetes.



Jó látni mindazonáltal, bízva a túlélésben, hogy a számolás segít felszámolni a parasztvakítást. A régi kurzus tanulsága éppen az, hogy ne hazudjunk választási ígéretekkel. Ne hazudjuk, kérem szépen sokadszor, a rezsicsökkentést sem mindenkit megmentő leleménynek. Nem az. A rezsicsökkentés árát is tegyük bele az egyenlegbe. Akkor vagyunk őszinték. És akkor, ha a kaposvári olcsó árakat nem mondjuk tizedével csökkenthetőnek (vagy ha igen, írjuk oda az árát!). És szóljon valaki hamar a világpiacnak is, hogy a magyar kollégák ismét összeinnovatívkodtak valamit.
Az emberekkel számolnak. S ezzel számolni kell.