Anyám örökbe fogadta a pótmamámat

Papám pirosházi présháznál volt vincellér, vagyis egy megbízott ember, aki a Boros uraságnak dolgozott sok éven keresztül. Mamám heti egy-két alkalommal Újvárfalvára járt mosni a Boros urasághoz.
Édesanyám nagyon sokat mesélt az uraság fiairól, együtt szoktak játszani, ha a pincénél voltak. Boros uraság felesége meg szokta vendégelni őket az udvaron. Egy nagy szederfa állt, az alatt asztal paddal és körbe szokták ülni a gyerekek. Mindenféle finomságot kaptak. Nagyon szerették az uraság feleségét, mert sose tett kivételt köztük. Olykor még hintóztak is a gyerekekkel, annál nagyobb öröm nem is kellett.



Édesanyám szívesem mesélte el, hogy őt Boros urasághoz és családjához milyen sok szép emlék fűzte, amíg el nem költöztek Budapestre. Édesanyám 1946-ben férjhez ment apuhoz, így Fehértóra költözött. Mezőn, erdőn dolgoztak és állatokat tartottak, abból volt jövedelmük. Két testvérem meghalt, így édesanyámék elhatározták, hogy hoznak ki egy kislányt az intézetből. Így került Varga Évike édesanyámékhoz. Évike több nevelőszülőnél volt, 1941-ben született.

Édesanyámék a Vöröskereszten keresztül megkeresték az igazi édesanyját, aki lemondott róla. Így Varga Évikéből Lukács Évike lett, mert a nevükre vették. Így születésemkor már volt egy nővérem, aki sokat ápolt, vigyázott rám. Én 1956 január 4-én születtem, négy éves voltam, amikor a nővérem férjhez ment Kakpusztára. Nagyon sokáig haragudtam a sógoromra, mert elvitte a nővérkémet. Így kevesebb időt töltöttünk együtt, de minden perce szép volt. 1968-ban elköltöztünk Nagybajomba. Így ha jöttek a nővéremék a faluba, útba estünk, több időt töltöttünk együtt.

Édesanyám mama lett, mert született nővéremnek egy fia, Tibike. Nagyon boldog volt, ő volt az első unoka. Így már nem csak két lánya és veje volt. 1977-ben én is férjhez mentem, két lányom született, Katalin és Marianna. Így már három unokája volt édesanyámnak, aki büszke is volt amikor együtt volt a család: búcsúkor és ünnepekkor.

Az idő eljárt nővérem fia megnősült, két dédunoka is született. Hála Isten azt is megélte, hogy két lánya, vejei, unokái és dédunokái legyenek. Így már teljes volt a család. Sajnos apu meghalt, édesanyám megváltozott, de mindig boldog volt, amikor együtt volt a család. Sokat betegeskedett, én ápoltam, mert velem lakott. A nővérem ritkábban tudott jönni, mert ő messzebb lakott. Sajnos édesanyám 2001-ben meghalt. Egy világ omlott össze bennünk. Sajnos azt már nem élte meg, hogy Katalin lányom férjhez ment és dédunoka született. Nélküle üres lett a ház. Igazából utána értettem meg mit is jelent a nővérem.

Édesanyám mindig azt mondta, sose bánták meg, hogy Évi nénémet örökbe fogadták, ha ők nem lesznek akkor is lesz egy testvérem. Hálás vagyok nekik, mert nekem sokat jelent a nővérem. Ha időm engedi meglátogatom, sokat beszélgetünk és örülünk egymásnak. Mindig szívesen beszélgetünk édesanyánkról, aki oly sokat megtett értünk. Ha hiányzik a nővérkém telefonon felhívom, hisz édesanyám helyett ő majdnem édesanyám.
Köszönöm édesanyámnak, hogy nénémet nevükre vették, segített lányaimat nevelni és sok jó tanácsot adott. Sajnos ma már csak emlék, de szívemben és tetteimben örökké él.

Nekem ilyen jó édesanyám volt, ki nem hagyott magamra, mert inkább örökbe fogadtak egy kislányt.
„Egy Édesanya nem hal meg, csak fáradt szíve örökre pihenni tér.”
Nyugodjék Békében!