Anyu

Sírt az ember, s nagyon fázott,
Mikor az isten, teremtette,
Így látta meg a világot.
Anyja volt, a földi menedéke,
Haláláig az is maradt.
Anyám,
Meséiddel földre hoztál,
Égi álmokat.
Igaz szavaiddal
Becsaptad
A földi vágyakat.
Őszinteséged, igaz, és éke életed,
Sokszor megtalált a gond, kaján béresed.
A magyar nyelv, amit, tőled kaptam én, kedvesen,
Gyémántos korona, fenn a kincshegyen,
Felsorolni a sok jót, úgysem tudnám,
Inkább, ha lehetne, a kezedet örökké fognám.
Sír a lélek, s nagyon fázik……………..
Angyal kar, fenn a mennyben, csak néked hárfázik.
Tudom, mennyire bírod a kínokat,
Mosolygó, kék szemed, minden bánatot eloszlat.
Anyák, ha nem lennétek, a földön
Kellene, jóságot hozatni,
A könnyek is elfelejtenének siratni.
Elárvulnak a szívek és elnémulnak a szavak,
Ha végül a hantot, sírgödörbe kell bedobni.
És akkor sír az ember, s nagyon fázik
Őrült magányod, a lelkeddel citerázik
Öleld át, édesanyád, míg nem késő,
Egy örökkévalóság legyen a múlt,
A jelen és a végső.