Az ő szeretete életem ajándéka

Édesanyám, Tóth Józsefné most 82 éves és számomra csodálatra méltó egészségi és szellemi állapotban éli tanítható módon az életét Kaposváron. Egyedül él (fizikai értelemben) és tartja el magát. Egészségi állapotára jellemző, hogy kórházban őt még nem látták, szellemiségét pedig napi keresztrejtvények megoldásával is ápolja. Teljes életet él és nem tudom honnan van benne ennyi erő és akarat.



Talán jósága, józansága, embersége tartja őt ilyen állapotban. Ezen tulajdonságok segítségével él harmóniában velem és a körülötte élő világgal. Szelídsége okán sugározza az erőt és a szeretetet, mutatva a példát, hogy kellene élni az életünket. Néha, ha megakad az élet, nyugodt szívvel mehetek hozzá, hogy felcsatolja rám az önbizalom szárnyát és megtanítson újra és újra repülni.

Abban biztos vagyok, hogy most is azért tudom leírni a gondolataimat róla, mert olyan érzelmi tisztasággal nevelt, tanított, mely által erre most képes vagyok. Az ő anyai szeretete, életem ajándéka és látva a körülöttem lévő mentális és fizikai tragédiákat, áldom a sorsom, hogy ő még van nekem. Amikor a születésnapomon én megyek el hozzá és megköszönöm neki, hogy létezem, akkor érzem azt, hogy az anya-gyermek kapcsolat az ember egyik legmeghatározóbb élménye. Van egy ősrégi mondás: Akit az Istenek szeretnek, azt meghagyják gyermeknek. Én egy verssel fejezem ki a hálámat neki és a gondviselésnek, hogy gyermeke maradhattam.

Életed nagy kincs, hűen meg is becsültem.
Minden bajommal hozzád menekültem.
Áldom kezed minden mozdulatát,
melyek vezettek nehéz útjaimon át.
Szeretve fogadtad minden örömöm,
Az egész életemet Neked köszönöm.