Egy szem cukorka

Az édesanyám nagyon szerette az ünnepeket, ilyenkor sütött, főzött, hogy minden gyermekének, unokájának a kedvenc ételét tehesse az asztalra. Az édesanyám sokat dolgozott a családjáért, na nem munkahelyen, hanem otthon. Édesapám munkahelyi sikereit is annak a háttérnek köszönhette, amit az édesanyám teremtett szeretetével, végtelen türelmével. Én és a testvéreim még kisiskolás, óvodás korúak voltunk az 1960-as években, amikor egy alkalommal összevesztünk egy szem cukorkán.

Az édesanyám észrevette a civakodásunkat, odajött hozzánk és megkérdezte, miért sírunk, kiabálunk. Mi szinte egyszerre mondtuk kiabálva, hogy a cukorkát akarjuk. Az édesanyám először ránk nézett, majd körülnézett az egész lakásban, de ő is csak azt az egy szem cukorkát találta, nem volt több. Mosolyogva ránk nézett és azt mondta halkan: mindenkinek jut, csak egy kicsit legyünk türelmesek. Mi ekkor elhallgattunk és figyeltük az édesanyánkat. Ő fogott ekkor egy kis kalapácsot és egy kis honyhakést és a konyhaasztalon, az egy szem kemény cukorkát három darabra törte a segédeszközökkel, majd a tenyerébe tette a darabokat. Felénk nyújtotta és azt mondta: „Látjátok, mindenkinek jut egy kicsi”, mi pedig sorban elvettünk egy darabot a kezéből. Az édesanyámra nézve mindhárman mosolyogva szopogattuk a saját cukrunkat, pedig csak egy szem kemény cukorka volt otthon. Édesanyám megsimotta a fejünket és azt mondta: „Látjátok, ha türelmesek vagytok, mindent meg lehet oldani, a sírás, kiabálás nem vezet sehova."

Az édesanyám családszeretete, gyermekeihez való végtelen türelme az egész életemre kihatott. A fenti történetre az életem során többször visszaemlékeztem.



Nekem négy fiúgyermekem van, akik családalapítás előtt állnak. A saját gyermekeim felnevelése a férjemmel együtt sok feladatot, nehézséget és örömöt okozott számunkra. Az édesanyámtól látott példa, sokszor segített a saját nehézségeim megoldásában. Az édesanyámra emlékezve mindig szeretet, a másik ember megértése hatja át a lelkemet úgy érzem.
1998. június 30. óta Ő már nincs velünk, az öreglaki temetőben nyugszik békességben az édesapánkkal együtt.