Gazdagok vagyunk

Már a százhúsz centimétert közelíti a Balaton vízállása, s nem az a baj, hogy inkább előbb, mint utóbb nyitni kell a zsilipet, hanem az, hogy elfolyik az a sok víz... Vagyunk-e olyan gazdagok, hogy megengedhetjük ezt magunknak? Úgy tűnik igen, hiszen azt mondja a vízügyi szakember, hogy 2001 óta kész a víztározó-program, ők többet ennél nem tehetnek, csak hát ugye a politika, azóta már a negyedik választási ciklust gyűrjük és a program az asztalfiókban. Négy-öt év alatt most is közel ugyanannyi csapadék jön össze, mint ötven-száz éve, csak az eloszlása jóval szélsőségesebb: amikor hullik, akkor jön csőstől, amikor nem, akkor nagy az aszály. Erre kell(ene) felkészülni, a víztározó-program végrehajtásával szakemberünk szerint víz-nagyhatalom lehetnénk.



Az illegális bejárók, stégek elbontásának is pofonegyszerű és logikus elképzeléséről hallani. A Balaton-törvény módosításával  lehetővé válna a szabadon bejárható parti sétány kialakítása, ami ugye rögtön elvágná e mederbetöltéseket. Melyek elbontása révén felszabadulna annyi építőanyag, amiből mindjárt a sétány is meglehetne. Mindez persze nem kevés pénz, de íme a nagyszabású terv: a 2014 és 2020 közötti uniós támogatási ciklusban ez is része lenne a Balaton-projektnek, akár csak a Sió-csatorna rehabilitációja, vagy a mélyebben fekvő déli parti területek csapadékvíz-elvezetésének a megoldása, vagyis mindaz a balatoni problémahalmaz, mely összegyűlt az elmúlt évek során.

Ebből is látszik: a szakemberek teszik a dolgukat. A döntéshozókon, azaz a politikán a sor.