Te vagy minden jónak a forrása

Én vagyok a legkisebb Ramóna. Szüleink elváltak, így édesanyánk egyedül nevelt fel bennünket. Nagyon sokat köszönhetünk neki azon túl, hogy életet adott nekünk. Édesanyám amikor egy éves voltam építkezésbe kezdett azért, hogy legyen tető a fejünk felett legyen otthonunk. Sosem magára gondolt elsőként, hanem mindig ránk. Rengeteget dolgozott és dolgozik is a mai napig értünk. Lehetett volna jogosítványa, autója, de akkor nekünk nem tudta volna megteremteni mindazt, amink most van. Iskolába járatott, szép ruhákba öltöztetett és mellette éjt nappal téve dolgozott. Dolgozott, hogy meleg étel kerüljön az asztalra, hogy mind a négy gyermekének jusson ajándékra, ha jön a Jézuska vagy a nyuszi.



Mindent, amit tett, értünk tette. Soha nem láttam, hogy előbb vett volna bármit is magának, minthogy a gyermekeinek. Ha maradt és futotta volna is rá azt a pénzt is inkább félre tette a szűkösebb időkre. Úgy érzem, senki a világon nem tud úgy szeretni, mint az én édesanyám engem. Akármit kívántam, ha tudta megtette értem. Amikor beteg voltam éjjel nappal őrzött, magát nem kímélte, csak értem aggódott. Mindig óvott, mindig vigyázott rám, az én angyalom az édesanyám.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Ramóna édesanyjával egy olasz étteremben
[/caption]
        
Most hogy már felnőttem próbálom mind azt a sok törődést és szeretetet viszonozni neki, amit én kaptam tőle. Tudom soha, de soha nem tudok viszonozni mindent, de ha már csak fele annyira boldognak látom, mint amilyen boldog gyermek én voltam, már akkor megérte.
Rengeteg közös élményt, történetet tudnék elmesélni, de tudom, hogy édesanyám számára ez a legkedvesebb. Soha nem engedhettük meg magunknak, hogy elmenjünk nyaralni, de tudtam, hogy édesanyám legfőbb vágya hogy lássa a tengert. Már fiatalon tudtam sajnos, hogy egy nyaralást sem tudok kifizetni itthoni jövedelemből. Így ahogy elvégeztem az iskolát, mint sokan mások, külföldre mentem munkát keresni. Szerencsére teljesült az álmom, lett remek munkahelyem, lakásom a tengerpart mellett. Amint nyár lett és jó idő már hívtam is anyát: „Anya, jövő héten jössz ki hozzám egy hétre nyaralni!” De anya azt válaszolta: „kislányom a háztartás a munkahely, meg a kutyák nem lehet csak úgy elmenni.”

– Én viszont mindent elintéztem, jössz ki hozzám! – mondtam. Így egy hét múlva már kint is volt nálam. Mondtam neki, hogy anya ez a hét csak rólad szól, oda megyünk, és azt csinálunk, amit csak szeretnél. Azt a boldogságot, amit akkor láttam az arcán, sosem felejtem el. Természetesen nem voltak kívánságai, nem kért különösebben semmit, csak hogy fürödjünk meg a tengerben és ha nem nagy kérés nézzük meg Velencét. Megmutattam neki Triesztet, a gyönyörű fő teret a kikötőt, a kastélyt, Velencét, ahol gondoláztunk, sétáltunk a labirintusszerű szűk utcákban, megnéztük Gradot az igazi halászvárost. Fürödtünk, a tengerben kagylókat gyűjtöttünk, mint a kisgyerekek. Megkóstoltuk a tengeri herkentyűket és az igazi olasz fagyit. És mivel anyukám imád táncolni, elmentünk egy diszkóba is, ahol az egyik teremben latin táncokat táncoltak profi és amatőr táncosok.

Édesanyám nem kért mást, csak hogy üljünk le és nézzük, milyen gyönyörűen táncolnak. Igen, ám de igazi udvarias férfiak is voltak és pár percen belül fel is kérték anyát táncolni. Sajnos ő nem igazán táncikálhatott, ahogy ő mondaná, mert gerincsérvvel műtötték, de azért erre ő sem tudott nemet mondani! Rengeteg képpel és élménnyel tért haza melyet a mai napig emleget.

Annyira jó volt látni és érezni, hogy végre visszaadhatok neki valami kis apróságot abból a sok jóból, amit én kaptam tőle életem során. Azóta amikor csak tudom és tehetem, évente legalább egyszer ellátogat hozzám a tengerhez és minden évben Anyák napja alkalmából három nap anya-lánya wellnesst tartunk egy közeli gyógyfürdőben.

Köszönettel tartozom neked édesanyám, hogy leckéket adtál, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során és én ezért örökké hálás leszek.