Vélem-én

2013.05.02. 11:04

Ajándék a kisdedtől

Anyák napja talán az egyik legegyszerűbb, hiszen az igazi szeretetet nem lehet értékekkel kifejezni, ezért az adott pillanatban akár egy szál virág melletti ölelés is elegendő...

Horváth Ákos

Csodás gyerekkorom volt, külhonban is szerteágazó rokonságban akkor egyedüli gyermekként sokszor éreztem át az ajándékozás örömét. Felnőtt koromra ez átfordult az „adni is öröm” érzéssé. Mindezt tetézte szüleim nevelése, miszerint az igazi ajándék az, ami valóban meglepetés, s lényege a másik ismerete. Hát ez valóban nem egyszerű, néha tán lehetetlen kifürkészni, kicsit bele kell bújni a másik bőrébe, észre kell venni mire is csillan fel szeme szerettünknek.
Anyák napja talán az egyik legegyszerűbb, hisze
n az igazi szeretetet nem lehet értékekkel kifejezni, ezért az adott pillanatban akár egy szál virág melletti ölelés is elegendő…

De mi van akkor, ha a Gyermek még se járni, se beszélni nem tud – igaz szeretetét minden mozdulatával ki tudja fejezni – de édesanyja ezen a napon véletlenül se számít neki is szóló Anyák napjára. Ekkor jön az ötlet, meglepjük Anyukát, kinek első Csemetéje csillog minden éjt-nap szemében.

Miképp is? Beszélni nem megy, írni se, átadni se, de hoppá – nem is oly rég készült már talplenyomat, kézlenyomat, ez is egy aláírás. Az alkalom egyedi, legyen maradandó, a majd felnövő Fiúnak is legyen örök emlék. Akkor az nem szekrénybe való, s el se hervadhat… Akasszuk hát a falra, legyen rajta örök a virág, s a mondandó is legyen úgy, ahogy van egyedi, s írja is még alá…
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Ajándék a kisdedtől
[/caption]
Faluszélén egy Barátom kerámikusnál dolgozott, hívom is, főnöke a Mester hamar fogad, ötlet-művész-barát-autó-agyag-gyermek minden adott, összegyúrtuk hát. Kerestem verset, kissé át is költöttem, az elképzelést leskicceltem. Megtudtam, hogy az előkészített nyersanyaggal nem lehet sokat lacázni – nem szabad hagyni kiszáradni. Ugrott az autó harmadjára is faluszélére, s hoztam haza az alapot, minek az adott helyére kellett a legbonyolultabb – az aláírás. Egy eredeti, s hamisíthatatlan jobb kéz. De ez a kéz épp aludt, Anya e pillanatában is ritkán hagyta magára.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Köszönöm édesanyám!
[/caption]
Jött a család többi tagja, Papa, Mama, még három nagy Lány, hát Anyát sikeresen lefoglalva, kivárva a pillanatot, az ébredő Csöppséget ágyból kilopva, garázsba lefutva, autó csomagtartóba kezét egyszeri lehetőséggel a nyers agyagba nyomva. S lásson a népes család csodát – kik a lopás okát csak sejték – legkisebb Gyermeke egy hang nélkül mindezt, s még a lenyomat is tökélyre mélyült. Lépcsőn vissza fel, Gyermek a hónom alatt a konyhánál ügyesen fordulva Anya szeme előtt át, kiságyba vissza... Tán csak álmodta Ő is, azért se volt még pisszenés se, pedig a hangerő már többször is mutatkozott... Autó már tudta az utat, Anyának egy gyenge füllentés, hová is az igyekezet – mire jók a Barátok – faluszélén Mester az ajtóban már meg is jegyzi, ezt el nem ronthatja hát senki. Ha itt nekiáll valaki, az Ő maga lesz neki. Telik a pár nap, zörög a mobil, az istenadta ki kitalálta életünk eme feles gyorsítóját. Dobnánk egy vulkánba mind, s kapnánk vissza nyugodt életünk. De itt jelzi, kész a mű, még egy vasat se fogad el érte, annyira meghatotta eme történet. Készen látva művemet-művünket, ki gondolná, hirtelen többet ért bármely értékes kacatomnál. Milyen igaz, alkotni érdemes, de jaj-jaj lett ez így már törékeny, s utaznia kell még, s bujdosnia a pillanatig, épsége mindeneknél előrébb való...



S a nagy nap: bizony az órájára nem emlékszem, de az örömre, a meglepetésre annál inkább. Anya az Ifjú szobájában sürgölődik, Család az ajtóhoz lopakodik. Én a törékenységet Baba ölébe csempészem, ki ki se lát tőle, de Anyja már látja, ez az ő ajándéka. Olvassa, de nehezen megy, mert ugye könnyes szemmel folynak már a betűk is. Jövök hát én a Rettentő, ki majd olvassa, de hamar belekönnyezem magam is, sebaj ott a Papa, ki már lopva egy zsepivel, de végigolvassa. Mama, Lányok, nekik is meglepi, így az öröm, a meghatódottság igazán teli. Versike végén jár a puszi, hiszen azt a pici küldi.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!