Vélem-én

2013.05.02. 09:27

Bár lennél, a szívemen melengetnélek

Édesanyám sajnos már több mint három éve nincs köztünk, de tudom, érzem, hogy még mindig segít, őriz minket.

Simon Imréné, Iharosberény

„Ő az, aki halkan bölcsőd fölé hajolt,
Ő az, aki néked altatódalt dúdolt."

A XX. század első felében látta meg a napvilágot egyszerű család első gyermekeként. Az iharosberényi szőlőhegyen laktak, nagyapám hegypásztor volt. A csodálatos szép környezet, a tiszta levegő tette edzetté, erőssé. Összetartó, nagy család vette körül húgával együtt: nagyanyámék tízen voltak testvérek. Nagyszüleim végtelen szeretete, jósága, szelídsége, vidámsága meleg családi légkört biztosított számára. Szorgalma már gyermekkorában megmutatkozott, a havas téli napokon is mindig lelkesen jelent meg az iskolában. Jól tanult, hit- és erkölcstanból kiválóan teljesített. Nagyon szeretett táncolni, bálba járni – természetesen nagyanyám kíséretében –, édesapámat ott ismerte meg. Fiatalon ment férjhez, népes családba került. Idős falubeliektől tudjuk, hogy a legszebb pár voltak akkor Iharosberényben. Így hivatalosan Molnár Sándorné lett, de az ismerősök csak Mariskának, később Mariska néninek szólították.
Édesapám földműves családból származott. Nagyon szép lovai voltak, almásdereseit még a báró is megcsodálta. Leventeoktatóként tevénykedett, és mint szakaszvezető sokszor teljesített katonai szolgálatot. Amikor 1938-ban a Szent Jobbot Aranyvonattal Kaposvárra hozták, ő vezényelte a levente díszszázadot. Édesanyámra hárult a család, és a háztáji teendőkön kívül a mezei munkák nagy része, mivel nagyapám rokkant volt.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Bár lennél, a szívemen melengetnélek
[/caption]
Aztán jöttek a háborús évek, megpróbáltatások, szerencsére a család túlélte. Azonban ismét nehéz időszak következett életükben. Elsőszülött fiútestvérünket négy és fél évesen eltemették. Közben ketten születtünk leányok, nővéremmel jelenleg is a faluban élünk. A Tsz szervezés után édesapám politikai bebörtönzése megtörte a családot. Édesanyám csendben, munkába temetve élte mindennapjait. De hite, erős akarata, türelme mindig átsegítette a nehézségeken. Csodálatosan összefogta a több generációs családot, lelkiismeretesen ápolta apai nagyszüleimet. Szerette, támogatta édesapám korán elhunyt nővérének négy árván maradt gyermekét is.

Remekül főzött, olyan finom kelt tésztákat sütött, hogy máig érzem a kukoris illatát: mint amikor kiszedte a kemencéből. Nem beszélve a finom házi kenyérről, és a langallóról – amit mi gyerekek alig vártuk, hogy kisüljön –, valamint az üstben egész nap fortyogó szilvalekvárról!
Csodálatos ünnepek voltak, ha együtt lehettünk a régi otthonunkban már gyermekeinkkel, a négy kislány unokával. A hangulatos falusi disznóölések, szőlőhegyi szüretek mind felejthetetlen élményt jelentettek számunkra. Végtelenül örült az unokák sikereinek: szakmát szereztek, egyetemet, főiskolát végeztek a lányok.

Fekete hajából lassan hófehér lett. Soha nem panaszkodott, szó nélkül tűrte a fájdalmat. Meggörbült gerinccel, végtelen türelemmel, bölcsen, derűsen élte mindennapjait. Pedig az özvegységből is bőven kijutott neki, de nem hagytuk sokáig egyedül. Utolsó tizenkét évét velünk töltötte. Akkor volt a legboldogabb, ha az unokák, dédunokák meglátogatták, örömmel hallgatták meséit a régi időkről, még verset is tanított nekik. Édes Dédinek hívták.

Nagyon szeretett a kerti padon a virágok között üldögélni, olvasgatni, imádkozni, csendesen szemlélődni. A világ eseményei is érdekelték, szívesen nézte a televíziót, naponta olvasta a Somogyi Hírlapot. Számomra felejthetetlenek azok a beszélgetések, melyek többször a késő esti órákba nyúltak. Nagyon készültünk a 90. születésnapjára, sajnos azt már nem érhette meg.



Kitartása, életigenlése példaként szolgált az egész nagy családnak. Nekünk a legdrágább ÉDESANYA volt a világon.
Anyák napján már csak emlékezhetünk... Virágot nem adhatunk dolgos kezeibe, csak a sírjára vihetünk. És ha mécsest gyújtunk, fényénél még most is érezzük melegét, simogatását, mosolyát.

„Tiszta voltál anyám, mint a hó, ez a fehérség a te emléked.
Ha lennél, bár lennél, drága jó anyám, szívemen melengetnélek.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!