Elszökött miattam Tátomba napszámba

Igali parasztlány létemre engedtek a 8. osztály elvégzése után továbbtanulni gimnáziumba. 1952-ben megszervezték a TSZ-t a faluban. Én ősszel kerültem be a leánygimnáziumba Kaposvárra, de a Tsz-be bevitt föld után a szüleim, majd csak januárban, zárszámadás után kaphattak pénzt, ha egyáltalán kaptak valamit. A kollégiumban pedig szeptembertől kellett fizetni.

Édesanyám hajnalban behozta a piacra az eladható kertben megtermelt dolgokat (dió, lencse, bab, mák), és a levágott baromfit és tojásokat. Reggel fél 8-kor a kollégium előtt (Zárda épülete) adta át a pénzt, hogy a kollégium díját be tudjam fizetni. Utána hazautazott és folytatta a munkát hol a mezőn, hol a kertben, szőlőben. Csak az Állami Gazdaságban fizettek pénzt naponta, s ezért sokszor hajnalban Igalból elszöktek a szomszédasszonnyal Tátomba napszámba. Most is könnyet csal a szemembe, hogy milyen nehezen éltünk, és mennyit kellett neki szenvedni azért, hogy én tanár lehessek. Nagyon hálás is vagyok ezért Édesanyámnak!



Én a piacon egyetlen falusi nénivel sem alkudozom azóta sem, mindig annyit fizetek, amennyit kérnek, mert mindig az Édesanyám (Pótó Jánosné, Kovács Peti Borbála) jut az eszembe.