2013.05.02. 09:31
Nekem kétszer adott életet
Az én történetem 1989 nyarán kezdődött, amikor is hőn szeretett édesanyám, Dervár Gáborné szó szerint megmentette az életem. Abban az év novemberében töltöttem volna be a 8. életévemet.
Ez akkor az egész családot lesújtóan érintette, hiszen egy alig nyolc éves kislány nem halhat meg ilyen módon. Anyukámnak két lehetőséget javasolt az akkor már budapesti Amerikai úti kezelő orvosom, mégpedig a következőket: műtétet, melynek túlélési esélye 1:100, vagy nincs műtét, abban az esetben viszont csak maximum 18 éves koromig élhettem volna, tegyük hozzá elég rossz állapotban. Így tehát a döntés csak is az ő kezében volt, a döntése pedig a műtétre esett. S kitudja mi történt volna abban az esetben, ha nem ezt a lehetőséget választja...
Így hát 1989. június 5-én megtörtént az életmentő beavatkozás, melynek semmiféle komplikációja nem volt. A műtétet dr. Vajda János vezérelte le, aki akkor azért a beavatkozásért Amerikából tért haza. Anyukám engem felkészített mint lélekben, mint pedig fizikailag. A műtét sikeres volt, látható nyomai nem voltak, két nap intenzív osztály után ki kerültem a rendes kórtermekbe, ahol nem csak láthattam a családomat, hanem végre valahára megölelhettem őket és pláne őt, az édesanyámat aki adott nekem egy második esélyt az életre, s aki által újjászülethettem. A műtétet követő egy hétre haza is engedtek. Otthon persze minden más volt, akkoriban nagyon fáradékony voltam, s igazán csak később jöttem rá, hogy mekkora ajándékot kaptam az édesanyámtól. S most itt ülök a számítógépem előtt és csak próbálok elég hálás lenni az életre szóló ajándékáért. Ebben az évben ünnepelhetjük meg a műtét 24. évfordulóját. 31 évesen az ember próbál túllépni bizonyos dolgokon, de azt tudom, hogy nekem két esélyt adott az anyukám az életre. Igyekszem ezt meghálálni neki, bár tudom, vissza soha nem fogom tudni adni. Köszönöm, Édesanyám!