Vélem-én

2013.06.24. 07:00

Ki lehet „Kaposvári Polgár”?

A mindennapok küzdelmeiben élő kaposvári és somogyi polgárokra is ömlenek az országos és a helyi politika indulatai, hírei és álhírei, féligazságai és hazugságai, tényei és csúsztatásai.

Kovács Bálint nyugdíjas

A pártok központi kommunikációs vegykonyhájában kotyvasztott „panelek”, és a helyi „megfelelési és megélhetési politikusok” szakszerűtlen, propaganda ízű megnyilvánulásai uralják a közbeszédet. Közben az ország, a megye és a város szellemileg „kiszáradt”, nincsenek új gondolatok, a véleményformáló értelmiségi elit csendes, nincs valódi civil szféra, nincsenek autonóm szereplők a társadalomban. Ha vannak, akkor hallgatnak! Ennek egyik legfőbb oka lehet, különösen „vidéken”, az egzisztenciális félelem. Ezt tapasztalva a Bibó Istvántól tanultakhoz én még hozzáteszem: értelmiségi is csak az lehet, aki nem fél! Sajnos a mai magyar értelmiség nem teljesíti történelmi küldetését, helyette opportunista módon a különböző politikai szekértáborokhoz csatlakozva keresi saját maga anyagi boldogulását.

A pártok pedig nem az igazságot keresik, nem a jobbnál jobb gazdasági alternatívák kidolgozásában, hanem a hatalom minden áron való megragadásában és megtartásában, a politikai ellenfél lejáratásában, a gyűlöletkeltésben versengenek egymással. A verbális agresszió, a karaktergyilkosság, a politikai ellenfél erkölcsi és „fizikai” likvidálása mindennapjaink részévé vált, sajnos már észre sem vesszük! Minden a politikai haszonszerzésnek van alárendelve, jók és rosszak, igazak és igaztalanok, hazafiak és hazátlanok, nemzetiek és kozmopoliták, „kaposváriak” és „nem kaposváriak” vívják értelmetlen, kicsinyes és sekélyes harcukat.

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk a világot! A magyar társadalomban is sokféle érdek, törekvés, hit, tévhit él egymás mellett. Sokan és sokféleképpen szeretnék jobbá, boldogabbá tenni szűkebb és tágabb környezetüket. Ez egy normális országban így természetes! De Magyarország ma nem egy normális ország, és ezért elsősorban a politikai osztály a felelős! Azért, mert a napi pártpolitika rátelepszik mindenre, ellentéteket gerjeszt, indulatokat szít, mindent politikai üggyé, a „lét vagy nem lét” kérdésévé, nemzet/megye/városmentő, vagy romboló üggyé dagaszt. Ez az agyonpolitizált légkör megöl minden normális gondolatot, érzelmet és hitet, lehetetlenné tesz minden racionális politikai-gazdasági vitát, ezért óriási haszonáldozat-költséggel jár az egész társadalom számára.

A fenti gondolatok akkor fogalmazódtam meg bennem, miután Gelencsér Attila a megyei közgyűlés elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselője 2013. május 29-i sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy az MSZP-s „Lamperth Mónika nem kaposvári”! Az önhatalmú kirekesztés után képviselő úr felteszi a demagóg kérdést: „Vajon mi volt fontosabb a somogyi embereknél?” (Somogyi Hírlap, 2013. május 30., Gelencsér Attila bírálata: Lamperth Mónika nem kaposvári) Képviselő asszony „bűne”, hogy 2013. május 27-én nem volt jelen a parlamentben, és így nem szavazott a T/11299 számú törvényjavaslatról. Ennek lényege, hogy hatályon kívül helyezte az árfolyamrögzítés lehetséges igénybevételének határidejét, azaz az árfolyamgát alá a devizahitelesek döntésüktől függően, a feltételek megléte esetén folyamatosan beléphetnek. Lamperth Mónika riposztjában elmondta, hogy ezen a napon is „választókerületi munkát végzett” (sic!), és a „kaposváriakért hétfőn sem ment az Azori-szigetekig”. Itt nyilván Gelencsér Attila egy korábbi nyilatkozatára utalt, miszerint képviselő úr „a somogyi emberekért akár a világ végére is hajlandó elutazni.”

A tények kedvéért az Országgyűlés honlapján megnéztem a törvényjavaslat szavazásának statisztikáját, amelyet az alábbi táblázatban foglaltam össze:

Frakció

Igen

Nem

Tartózkodott

Igazoltan távol

Távol

Összes képviselő

Fidesz

199

0

0

7

19

225

MSZP

28

0

0

0

20

48

Jobbik

32

0

0

3

8

43

KDNP

33

0

0

3

1

37

Független

9

0

0

8

16

33

Összesen

301

0

0

21

64

386

Természetesen érthetetlen és elfogadhatatlan számomra is, hogy a „legnagyobb” ellenzéki párt, az MSZP frakciójából húsz képviselő igazolatlanul távol volt, nem vett részt a vitában és a szavazáson. Ezzel együtt azért megkérdezem Gelencsér képviselő urat: az igazolatlanul távol lévő frakció társai (19 fő), így különösen Balog Zoltán, Lázár János, Navracsics Tibor és Varga Mihály miniszterek (akik szintén nem szavaztak) magatartását miképpen értékeli? Mit szól például ahhoz, hogy az egyik előterjesztő, Dióssi Csaba (Fidesz) képviselő jelen sem volt a saját törvényjavaslata tárgyalásán és szavazásán? Mondhatnánk, „az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz”, de az egyenlőség jelet én mégsem tudom kitenni! Ugyanis egy parlamentáris demokráciában a politikai ellenfelet, egyáltalán bárkit, aki nincs velünk azonos véleményen, kizárni a nemzetből, vagy természetes közösségéből, még ha ez a kirekesztés jelképes is, egyszerűen elfogadhatatlan! A bolsevik típusú pártok harci jelszavát, tudniillik hogy „Aki nincs velünk, az ellenünk van!”, a kormányzó erőknek is illene már végre meghaladni! A demokrácia, az Európai Unió, a demokratikus modern világ ugyanis nem az Orbán által meghirdetett „szabadságharcról”, nem a kormánypárti politikusok szakadatlan, valaki/valami elleni „harcáról”, hanem a közjó érdekében folytatott versenyről és együttműködésről szól!

Még ennél is fontosabb kérdés, hogy képviselő úr az igazat, a teljes igazságot mondta-e el? A lakossági devizakölcsönök ügye egy régóta húzódó, rendkívül összetett gazdasági, pénzügyi és jogi probléma! Képviselő úr a törvénymódosítás kapcsán kizárólag a rövid távú előnyökről nyilatkozik, és nem szól a hosszabb távú kockázatokról, azaz a teljes igazságnak kb. csak húsz százalékát mondja el! Elhallgatja, hogy az árfolyamgát nem segít a már bajbajutott deviza hiteleseken, mert nem vehetik igénybe. Elhallgatja továbbá, hogy a tényleges és a rögzített árfolyam közti különbözet egy forint alapú gyűjtőszámlára kerül, tehát mint tartozás megmarad, és a tőketörlesztésre jutó rész kamatozik. Az árfolyamgát a belépéstől számított öt évig vehető igénybe, utána a fennmaradó devizatartozást az aktuális árfolyamon kell tovább törleszteni, és ezzel egyidejűleg meg kell kezdeni gyűjtőszámlán felhalmozódott forint összeg visszafizetését is. Nem beszél a végtörlesztés igazságtalanságáról, az „ócsai szociális lakópark” nevű projekt kudarcáról, és arról, hogy ezeket a terheket mi adófizető állampolgárok egyetemlegesen viseljük, akár érintettek vagyunk a devizahitelezésben, akár nem. Azt nyilatkozta Gelencsér úr, hogy „...régen látott annyi elégedett képviselőt, mint a szavazás napján”. Nem tartom megalapozottnak ezt az önelégültséget, mert az Orbán-kormány is csak elodázta, de nem oldotta meg a problémát!

Autonóm polgárként, citoyenként folyamatosan keresnünk kell a válaszokat az élet kis és nagy kérdéseire, mi az életünk célja és értelme, kiben és miben higgyünk, hol a helyünk és mi a feladatunk a XXI. században. Nyitottnak kell/kellene lennünk az új gondolatokra és lehetőségekre, hogy folyamatosan megújulva találjuk meg boldogulásunkat a világban. Ehhez a hatalmas feladathoz sem az értelmiségtől, sem a politikai osztálytól sajnos semminemű segítséget nem kapunk. Sőt, a politikusok visszaélve kiváltságos helyzetükkel manipulálják a laikus közvéleményt. Például Orbán Viktor miniszterelnök és Szita Károly polgármester évértékelő beszéde is hemzsegett a félrevezető csúsztatásoktól és a valótlan tényállításoktól. Én mindegyik beszédben minimum tizenöt „hibát” találtam, de terjedelmi korlátok miatt csupán két-két példát hozok fel állításom igazolására.

Miniszterelnök úr 2013. február 22-i évértékelő beszédében tudatosan meghamisította, megcsonkított Ronald Reagen (élt: 1911-2004; hivatali ideje: 1981. január 20-tól 1989. január 20-ig) amerikai elnök szavait. 1981. januárban az első kormányülésen Reagen elnök szó szerint a következőket mondta: „Uraim és Hölgyeim! Utálom az inflációt, utálom az adókat és utálom a kommunizmust. Kezdjenek ezzel valamit!” Ezzel szemben Orbán Viktor a következőképpen idézte Reagen szavait: „Két dolgot utálok, az inflációt és a kommunizmust. Ezekkel kezdjenek valamit!” Természetesen értem, hogy miniszterelnök úr miért „felejtette ki” az adókat! A Fidesz ellenzékben, majd a választási kampányban is azonnali, drasztikus adó- és járulékcsökkentést követelt, illetve ígért. Ezzel szemben a II. Orbán-kormány eddig több mint harminc új adófajtát vezetett be, miközben több adó, például az áfa és a jövedéki adó mértékét is növelte. Spongyát rá, mondhatnánk! Az igazi döbbenet az volt számomra, hogy a „hívő polgári hallgatóság” hosszú vastapssal jutalmazta a „füllentést”. Ez lenne a polgári mentalitás, ez lenne a polgári értékrend? Nem gondolom!

Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében „erős Magyarországról”, öt nappal később, 2013. február 27-én Szita Károly polgármester pedig „erős, sikeres és biztonságos Kaposvárról” beszélt a Szivárvány Kultúrpalotában.

A miniszterelnök előadásában kijelentette: „…hazánk 2012-ben is csökkentette adósságát.” A tényadatokat az alábbi táblázatban foglaltam össze:

Év/ Mutatók

2009

2010

2011

2012*

1. Államháztartás br. adóssága (milliárd Ft)

20.448

21.775

22.690

22.381

2. Konszolidált kamatok (milliárd Ft)

1.206

1.093

1.146

1.180

3. GDP piaci beszerzési áron (milliárd Ft)

25.626

26.607

27.886

28.276

4. Adósságráta = Adósság/GDP (%)

79,8

81,8

81,4

79,2

* előzetes adat

 

 

 

 

Forrás: www.ksh.hu/edp_jelentes_121024

 
Úgy gondolom, hogy miniszterelnök úr „csúsztatása” minden különösebb magyarázat nélkül is tetten érhető.



Polgármester úr pedig a siker egyik fő bizonyítékaként azt hozta fel, hogy a város adósságának 70 %-át, „14 milliárd forintot vállal át a kormány Kaposvártól.” (sic!) Anélkül, hogy az adósság-probléma szakmai mélységeibe belemennék, szeretném világossá tenni: (1) A kormány, mivel önálló bevétele nincs, illetve mivel a központi költségvetés bevétele kizárólag adóforintokból származik, Kaposvár adósságát a kormány nem tudja átvállalni! Kaposvár adósságát mi valamennyien, a közel tíz millió magyar állampolgár egyetemlegesen vállalta át! (2) Ezzel ez az adósság „nem tűnt el”, „nem íródott le”, ezt valakinek, valamikor meg kell fizetnie! Amennyivel csökkent Kaposvár város adóssága, ugyanennyivel növekedett a központi kormányzat adóssága, vagyis az államháztartás bruttó adóssága nem változott. Ismereteim szerint a 3.200 magyar önkormányzatból 1.956 önkormányzatnak volt/van tartozása, és ezen belül különösen a kormánypárti vezetésű nagyvárosok (Hódmezővásárhely, Debrecen, Pécs, Kaposvár) halmozták fel a kb. 1.200 milliárd forint összegű önkormányzati adósság tetemes részét. Én felelős kaposvári polgárként nem vagyok büszke erre a „sikerre”! Őszintén röstellem, hogy helyettem/helyettünk olyan polgártársainknak is fizetni kell Kaposvár város adósságát, akiknek ehhez semminemű közük nincs és nem is volt! (Az önkormányzati adósság keletkezésének és a rendezésének egyéb súlyos anomáliáit itt most nem taglalom.)

A KOMETA 99 Zárkörűen működő Részvénytársaság (Kométa) „megmentése” kapcsán évértékelő beszédében polgármester úr ismét hivatkozott az úgynevezett „kaposvári modell” átütő sikerére. Egy korábbi olvasói levelemben már foglalkoztam a témával (Pár gondolat a kaposvári modellről), ezért most csupán az alábbi adatsorral szeretném szembesíteni polgármester urat:

Relatív mutató évenkénti alakulása Kaposváron (%)*

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013**

6,62

6,89

7,38

8,35

8,53

8,91

9,24

9,88

*Relatív mutató (%): a nyilvántartott álláskeresők a munkavállalási korú népesség százalékában

 

 

 

 

 

 

 

** 2013. I.-IV. hó
Megjegyzem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Polgári Együttműködési Egyesület, Szita Károly polgármester pedig a Kaposvár Polgáraiért Egyesület „felkérésére” tartott évértékelőt. Mindkét egyesület civilként határozza meg magát.

Az olvasói levél írása közben mindvégig az Illés együttes 1969-es nagyszerű slágere, a „Miért hagytuk, hogy így legyen?” című dal „szólt bennem”! Ezzel üzenem mai politikusainknak, minden oldalon és minden pártban, hogy:

„Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk,
Minden álmunk.”


Igen, én is azt kérdezem: „Miért hagytuk, hogy így legyen?”

Címkék#Kaposvár
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!